Tizenhárom évvel ezelőtt, egy autópályán történt. Isten humora, hogy amikor valami nagy segítséget, csodát, jelet várunk, időnként minden pátosz nélkül, prózaian egyszerűen tud üzenni.
Ami azt illeti, nem voltak rózsás kilátásaink. Esküvőre készültünk, szemtelenül fiatalon, mert hittük és hisszük, hogy Isten a másikat adta életünk társaként, ajándékba. Igen ám, de lakást – egyelőre – nem adott hozzá.
Megpályáztunk volna egy önkormányzati fecskelakást, de a hivatalban ragaszkodtak hozzá, hogy vagy házassági anyakönyvi kivonatot, vagy élettársi nyilatkozatot mellékeljünk a kérelmünkhöz. Mi azonban csak a házasságkötésünktől kezdve szerettük volna megkezdeni a közös életünket, így nem akartunk valótlant állítani. Emiatt aztán le is késtünk az egyik pályázatról, a következőt pedig éppen a menyegzőnk előtt közvetlenül írták ki. Mivel ekkor már be volt jegyezve a polgári esküvőnk időpontja az anyakönyvi hivatalban, a pályázatunkat is bevették. Csakhogy az elbírálás hosszú hónapokig tartott… A nagy napra készülve tehát beárnyékolta az örömünket, hogy nem tudtuk, hol fogunk lakni a házasságkötés után.
Egy nap, amikor éppen kettesben autóztunk valahová az autópályán, egy kamion ment hosszan előttünk. Egyszer csak megakadt a szemünk a ponyváján lévő feliraton: „Alles wird gut” – azaz minden rendben lesz.
Semmi több. Nem igevers, nem hosszú üzenet, csupán ennyi állt rajta, mégis mindketten egyértelműen éreztük, hogy ez most bizony nekünk szól. Mert Isten nem árul el előre mindent, hogy mit hogyan tervez majd megoldani, de megnyugtat, hogy a dolgaink jó kezekben vannak: „Minden rendben lesz.”
Nem azonnal ugyan, de lett fecskelakásunk is. Az első gyermekünk még oda született, sőt a másodikat is ott kezdtük el várni, és életre szóló barátságokat, élményeket is kaptunk ott.
Most, tizenhárom évvel később újra abba tudunk kapaszkodni, hogy aki akkor gondoskodott mindenről, annak most is vannak ötletei – még ha nem árulja is el őket. Üzenheti időtlen bibliai formában, hogy „elég neked az én kegyelmem” (2Kor 12,9), vagy írhatja teherautó ponyvájára, neki mindegy. A lényeg, hogy megértsük: aki megteremtette és fenntartja a világot, és benne minket is, annak nem nehéz megoldania a problémáinkat, ha megkérjük rá. Legfeljebb nem árulja el előre, hogyan…
Megjelent a Family 2021/3. számában.
A szerzőről
