Mozaikcsaláddá formálódva
Önmagunkról alkotott képünk egyik alappillére a családunk, illetve a benne betöltött szerepünk: az, hogy férjek vagy feleségek, gyermekek, szülők vagyunk. Sajnos azonban előfordulhatnak olyan életesemények, amelyek identitásunk egyik fő oszlopát, a családi létünket és kapcsolatainkat ingatják meg és rendezik át. Ennek következtében egy új rendszerbe kerülünk: új házastársunk lesz, esetleg mostohagyerekekkel gazdagodunk, a gyermekeinknek pedig fél- vagy mostohatestvérei lesznek… Hogyan lehet ebben a helyzetben a biztonságot, harmóniát megteremteni és egy mozaikcsaládot élhető közeggé tenni?
Sokan azt hiszik, hogy a mozaikcsaládok alapvetően olyanok, mint a vér szerintiek. Ez azonban nem így van, hiszen már a kezdetektől teljesen más folyamatok mentén működnek. Ennek tudomásulvétele elengedhetetlen a harmónia megteremtése felé vezető úton.
A mozaikcsaládok kialakulása ugyanis óhatatlanul összefonódik valamilyen fájó veszteséggel: akár halál, akár válás miatt a gyermekek elveszítik az egyik szülőjüket, az életük alapját jelentő családjuk felbomlik, sok esetben az otthonukból is költözni kényszerülnek, iskolaváltás miatt talán a barátságaik is megszakadnak, a felnőttek pedig a házastársukon kívül fontos kapcsolatokat is elveszítenek. Mindezt tovább fokozza, ha a mozaikcsalád létrejöttét megelőzi egy olyan időszak, amelyet az egyik fél egyedülálló szülőként tölt együtt a gyermekeivel, hiszen amikor újra társat talál, a gyermekek úgy érezhetik, hogy – ismét – elveszítik a szülőjüket és az otthonukat.
Tehát sok fájó, gyakran lezáratlan veszteség talaján állva, újabb veszteségeket megélve indul egy mozaikcsalád léte, amelynek egyes tagjait nem köti össze vér szerinti kapcsolat – márpedig az természetes motivációt jelent egymás elfogadására, a könnyebb együttműködésre. Mindehhez hozzáadódnak a „láthatatlan jelenlévők” – a volt házastárs, féltestvérek és mostohagyermekek, az addig ismeretlen nagyszülők –, akiknek a befolyása nehezen szabályozható és egyértelműsíthető. A pótszülői szerep is más, mint a vér szerinti szülőség – ebben megtalálni a helyünket és ezt összehangolni a házastársi, vér szerinti szülői szerepünkkel igazi művészetet igényel.
Akadályok a harmónia megteremtésének útjában
Teljesen érthető tehát, hogy a mozaikcsaládok kialakulása cseppet sem zökkenőmentes. Már a kezdetekkor sokkolóan sok konfliktus jelentkezhet, és még évek múltán is állandóak lehetnek a feszültségek. De még így sem lehetetlen a harmónia megteremtése; tudatos erőfeszítést és kitartó küzdelmet igényel mindenki részéről. Érdemes alaposan szemügyre venni azokat az akadályokat, amelyek hátráltathatnak minket ebben a munkában.
- A veszteségek feldolgozásának elmaradása
A mozaikcsaládok kialakulását övező veszteségek feldolgozása fontos része az egyéni és a családi fejlődésnek is. Ennek természetes eleme a szomorúság kifejezése, a helyreállítás vágya, az új helyzettel szembeni ellenállás és a gyász megélése. Szánjunk elegendő időt ezek megélésére!
- Irreális elvárások
Teljesen érthető, hogy harmonikus, boldog családot szeretnénk teremteni, azonban tudatában kell lennünk annak, hogy egy mozaikcsalád – minden erőfeszítésünktől függetlenül – mindig másképp fog működni, mint egy vér szerinti család. Sok csalódásra, fájdalomra és elégedetlenségre gyógyír, ha ezt elfogadjuk. Ehhez hozzátartozik a családi kapcsolatok reális értékelése is: természetes, hogy a mostoha- és féltestvérek között gyakoriak az érdekütközések, a gyermekek a szülőjük új párjával akár évekig is elutasítók, távolságtartók lehetnek. Ezek az állandó feszültségek megterhelhetik a párkapcsolatot is, ahogyan a pótszülői, vér szerinti szülői és a házastársi szerepek összeegyeztetése is.
- Konfliktuskerülés
Mivel a mozaikcsaládok sok tagja súlyos és fájó veszteséget élt meg korábban egy biztonságosnak hitt család felbomlása kapcsán, főleg a felnőttek hajlamosak ezen tapasztalatok után a konfliktusokat elkerülni, attól tartva, hogy ez ismét egy fájdalmas szakításhoz, egy újabb család felbomlásához vezethet. Azonban ez csak elmélyítheti, kimondhatatlanná teheti a nehéz érzéseket és problémákat, így éppen hogy a harmónia megteremtésének útjába állhat. Tartsuk szem előtt, hogy a nézeteltérések minden kapcsolatban a fejlődés zálogai.
- Lojalitáskonfliktusok
Egy mozaikcsaládban a szeretetkapcsolatok könnyen konfliktusba kerülhetnek egymással. A gyermekeknek eleve nehéz kezelniük azt a helyzetet, hogy a szüleik már nem élnek együtt, miközben ők mindkettőjüket szeretik, és szükségük van mindkettőjükre – vagy legalább az emlékükre. Ha a gyermekek mindkét szülővel tartják a kapcsolatot, külön szabályrendszerekhez kell alkalmazkodniuk: van, amit az egyik megenged, a másik pedig nem. Ezek a helyzetek sokszor erejüket meghaladó kihívást jelentenek számukra. Ha megengedjük nekik, hogy jól érezzék magukat a másik szülőjükkel vagy a pótszülőjükkel is, hogy lelkifurdalás nélkül közel engedhessék magukhoz az új családtagjaikat, és ne kelljen választaniuk közöttük, azzal sokat segíthetünk. Természetesen a felnőttek is kerülhetnek lojalitáskonfliktusba (például a saját gyermek és az új pár viszonyában, valamint a vér szerinti és a nevelt gyermekeikkel való kapcsolatukban). Ezek felismerése, a róluk való beszélgetés lehetősége elősegítheti a feloldásukat, ám a tabusításuk, figyelmen kívül hagyásuk csak tovább mélyítheti a fájdalmakat.
A családi harmónia megteremtése felé
A mozaikcsalád összhangjának megteremtése során az alábbi szempontokat célszerű szem előtt tartani:
- Ragaszkodjunk a valósághoz!
A valóság időnként talán szomorúnak tűnhet, azonban ha nagyon nekikeseredünk emiatt, azzal olyan terheket veszünk magunkra és pakolunk másokra, amelyek agyonnyomhatnak bennünket. Valóban nem könnyű elfogadni, hogy a mozaikcsaládunk sosem fog úgy működni, mint egy vér szerinti, vagy azt, hogy vannak olyan családtagok, akik továbbra is részei gyermekeink életének, és hatással vannak rájuk, bármennyire frusztráló vagy zavaró is ez számunkra. Fájdalmas szembenézni azzal is, hogy a gyermekünket nem tudtuk megóvni a veszteségektől és a jelen feszültségeitől sem, azonban mindennek tudomásul vétele és szem előtt tartása, a konfliktusok vállalása és a megoldás érdekében tett erőfeszítéseink eredményeképp létrejöhet egy színes mozaikcsalád, amely közelről nézve apró darabokból áll, azonban mégis egy szép egészet alkot.
- A mozaikcsalád alapja is a párkapcsolat!
Mivel többnyire már gyermekekkel együtt érkezünk ebbe a házasságba, kevés idő, lehetőség és energia adódik a párkapcsolat építésére és elmélyítésére, miközben hatalmas terheket hordozhatunk a hétköznapokban. Fontos azonban megteremteni az időt a házasság ápolására, a konfliktusaink vállalására és a közös fejlődésre is.
- Teremtsük meg és értékeljük az összetartozás pillanatait!
Az olyan közös időtöltések, amelyekben jól tudunk együttműködni, és amelyek tehermentesíthetnek a hétköznapok terhei alól, valamint a közös, új rituálék az új, közös család fontos építőkövei lehetnek. A kezdeti időszakban nem könnyű megtalálni ezeket a pillanatokat, és valószínűleg eleinte tényleg csak pillanatok lesznek, azonban ha megbecsüljük – albumba, családi legendákba foglaljuk – őket, akkor ezek az apró magok kinyílhatnak, és erős, menedéket nyújtó fává terebélyesedhetnek.
- Ne adjuk fel!
A sok-sok konfliktus, a nevelt gyerekektől kapott visszautasítás, lelkiismeret-furdalás, az új párkapcsolat felbomlásától való félelem komoly terhet jelent, és sokszor talán elérhetetlen álomnak tűnhet a harmónia – vagy akár csak az élhető légkör is. Lehet, hogy úgy érezzük, már annyi mindent megpróbáltunk, hogy erőnk végére értünk. Ilyenkor sokat ront a helyzeten, ha a konfliktusokra visszahúzódással reagálunk, ha félünk kifejezni a szeretetünket, mert tartunk az újabb kudarctól. A visszahúzódással ugyanis csak még jobban eltávolodunk egymástól. Építsük inkább a kapcsolatainkat! Hangolódjunk rá egymás igényeire és szeretetnyelvére!
Az elakadás jelei
Előfordulhat, hogy a családi harmónia megteremtése nagyobb akadályba ütközik annál, mint amelyet a saját erőnkből el tudnánk hárítani. Ezekben az esetekben érdemes szakember segítségét kérnünk. Melyek lehetnek az erre utaló jelek?
- Bűnbak jelenléte
Családunk alaphangulatának kialakításában mindannyiunknak része van. Ezért ha van egy olyan családtag – többnyire az egyik gyermek –, akiről többen is úgy vélekednek, hogy ő a „fekete bárány”, ő áll szinte minden problémánk mögött, a konfliktusok nagy részét ő okozza, akkor érdemes megállnunk és megvizsgálnunk, mi lehet ennek a hátterében.
- Testi-lelki tünetek
Ha valamelyik családtagnál különös testi tünetek jelentkeznek (indokolatlanul sok betegeskedés, krónikus betegségek kialakulása), vagy pszichológiai tünetek, iskolai teljesítményromlás, magatartásbeli problémák bukkannak fel, akkor felmerülhet, hogy emögött a családi működésben való elakadás áll.
- Túlvállalás
Ha valamelyik családtag – többnyire az egyik szülő – túlterheltnek, szinte állandóan fáradtnak, lelkileg is kimerültnek érzi magát, és sosem talál megnyugvást, nem ér a feladatai végére, az utalhat a családi és a személyes egyensúly megborulására is.
- Idealizálás
Ha akad olyan családtag, akit szélsőségesen jónak tartunk, vagy olyan korábbi, megelőző időszak, amelyet nagyon idillinek tekintünk, és rendszeresen visszavágyódunk oda, az nehezítheti az új helyzetek megoldását és az új egyensúly kialakulását. Ilyen lehet a gyerekeknél a korábbi családjuk vagy az egyik szülővel töltött időszakuk, a pároknál a mozaikcsalád létrejöttét megelőző udvarlási, ismerkedési idő.
- Megrekedés
Jóllehet egy mozaikcsaládban hosszú időbe és sok munkába telik az összecsiszolódás, ha régóta ugyanazok a konfliktusok nehezítik a hétköznapjainkat, vagy ha úgy érezzük, családi kapcsolataink ahelyett, hogy épülnének, rombolódnak, az arról árulkodhat, hogy valahol megrekedtünk a harmónia megteremtésének útján.
Hogyan segíthetjük a gyermekeket a mozaikcsalád kialakulásának idején?
- Ismerjük el a veszteségeiket és fájdalmukat! Legyünk velük türelmesek, adjunk teret nekik, hogy bátran kifejezhessék az érzéseiket!
- Ne legyenek irreális elvárásaink irányukba! Hagyjunk időt az új társunkkal, a fél- és mostohatestvéreikkel való kapcsolatuk kialakulásának!
- Ismerjük meg, hogy melyek azok az élmények, amelyek erősítik bennük a biztonságtudatot és az elfogadottság érzését, és fordítsunk figyelmet ezeknek a megteremtésére!
- Hagyjuk, hogy lelkifurdalás nélkül szerethesse bármelyik családtagját, ne versengjünk a gyermek kegyeiért!
Megjelent a Family 2022/1. számában.
A szerzőről
