Minden valamirevaló vállalatnak, civil szervezetnek, sőt közoktatási intézménynek is van már nyilvánosan elérhető, netán ki is függesztett küldetésnyilatkozata. De hogyan kerülhet ez az otthonunkba, és mi lehet a szerepe az egység fenntartásában, a döntések meghozatalában? A kérdésre a négygyermekes Gerber család példája adta meg a választ, akik tizenkét éve készítették el a küldetésnyilatkozatukat, és azóta is igyekeznek aszerint élni.
Mondhatnánk, hogy minden egy 1998-as évjáratú határidőnaplóval kezdődött… És ez lényegében igaz is így. Dr. Gerberné Farkas Zsuzsanna, aki férjével és négy gyermekével néhány évig Amerikában élt, egyszer éppen zsebnaptárt keresett magának. A tengerentúli üzletben megakadt a szeme egy csinos kis zöld noteszen, amelynek első oldalain érdekes, gyakorlati tanácsokkal fűszerezett összefoglalót talált a világhírű vezetési szakértő, Stephen R. Covey A kiemelkedően eredményes családok 7 szokása című könyvéből. Az írás azt ismertette, hogyan készítsünk családi küldetésnyilatkozatot.
– Mivel eredendően én magam is rendszerekben gondolkodom, azonnal megtetszett az ötlet, hogy írásba foglaljuk a „működésünket”. Készítettem egy kérdőívet, amelyet az akkor még hároméves Gordon fiam kivételével mind az öten lelkesen ki is töltöttünk – meséli a programozó matematikusként végzett Zsuzsa. – Luca lányom nyolc-, Krisztina tizenegy, Balázs pedig tizennégy éves volt akkor.
A család nekiült megfogalmazni, miért fontos, hogy egy közösséget alkotnak, mik a legfontosabb értékek az életükben, és hogy mi az, ami őket egyedivé teszi. Próbáltak választ találni például arra is, hogy mennyi időt töltsenek együtt, vagy hogy mit várnak egymástól. Mivel a küldetés magja a családban generációk óta jelen lévő keresztény hit volt, így ezek az alapértékek íratlan formában mindig is léteztek náluk. Ezt egészítették ki, bontották le cselekedetekre és öntötték formába. A válaszokból – a nevükre utalva – egy papírgerberát formáltak, amelynek szirmaira kerültek fel a közösen meghatározott legfőbb értékek. A küldetésnyilatkozatot egy szép üvegezett fadobozba tették, mely azóta is a nappali előkelő helyén „virít”.
„Nem a véletlen sodort össze bennünket, hanem a Teremtő Isten formált minket a Gerber családdá. Az ő kegyelméből lehet otthonunk a béke, szeretet és vidámság helye. Felelősek vagyunk egymás lelki, testi, szellemi, szociális fejlődéséért”– hirdeti a virág legközepe. Papírszirmain pedig körös-körül a közös lelki, testi, szellemi, szociális kibontakozás irányába mutató konkrét teendők kaptak helyet. Például hogy a család tagjai naponta együtt imádkoznak, közösen vesznek részt a szentmisén, hetente pedig egy estét együtt beszélgetnek, játszanak. Eleget alszanak, sportolnak, kirándulnak, és évente két-három hetet együtt pihennek. Hogy mernek új dolgokat kipróbálni, és bár nem a legjobbak akarnak lenni, de a tőlük telhető legjobban igyekeznek teljesíteni. A családi életük pedig nem magánügy: életük példájával evangélizálnak, lelki, szellemi, anyagi értékeiket megosztják másokkal, és tisztelik mások egyéniségét, véleményét.
– Magyarországon egyelőre inkább a vállalatoknál, civil szervezeteknél terjedt el az úgynevezett „mission statement”, vagyis a küldetésnyilatkozat megfogalmazása – magyarázza Gerber Zsuzsa, aki azóta mentálhigiénés szakemberré és családterapeutává képezte át magát, sőt időközben annak a bizonyos kis zöld noteszt forgalmazó nemzetközi tanácsadó cégnek, a FranklinCovey magyarországi leányvállalatának a coach trénere is lett. – Ebben a szervezet vagy a cég tagjai közösen fogalmazzák meg az alapvető értékeiket, céljaikat, hogy mit tartanak fontosnak, és hogy azzal miként szeretnék szolgálni a közösséget. Ez egyrészt összekovácsolja őket, ugyanakkor meg is különbözteti másoktól. Úgy működik ez, mint az iránytű: a kisebb hétköznapi kérdésekben és a sorsdöntő helyzetekben is segít megmutatni a helyes irányt.
A Gerber család tagjai évente kétszer átbeszélik, hogy az eltelt fél év során hogyan sikerült elérni a küldetéshez kapcsolt kisebb célokat, illetve terveket készítenek a jövőre. A terapeuta szerint ennek komoly megerősítő, támogató szerepe is van. Ugyanakkor a kitűzött célok megvalósítása nem mindig egyszerű: sokszor egy-egy problémás területen évekig sem sikerül győzedelmeskednünk önmagunk felett, vagy végül egészen más irányból jutunk el a célhoz. A változó élethelyzetekkel a küldetésünk is változhat, finomodhat, a jól átgondolt alapértékek azonban többnyire stabilak maradnak, és irányt mutatnak.
Egy közismert anekdota szerint egy vándor kőműveseket pillantott meg az út mellett. Megkérdezte az egyiket: „Mit csinálsz?” Az méltatlankodva válaszolta: „Nem látod, hogy követ török?!” Megkérdezte a másiktól: „Hát, te mit csinálsz?” Az megfáradtan felelte: „Pénzt keresek, hogy eltartsam a családomat.” Végül meglátott egy mosolygó fiatalembert, és megkérdezte tőle is: „És te mit csinálsz?” Mire az így felelt: „Katedrálist építek!”
– Ahhoz, hogy megépíthessük a magunk katedrálisát akár a családban, akár a munkánk terén, elengedhetetlen, hogy tiszta képünk legyen arról, hová is szeretnénk eljutni az életünk során – tanácsolja a tréner. – Ebben lehet nagy segítségünkre a küldetésnyilatkozat, ugyanis ha látjuk az életünk célját és értelmét, boldogabban, kiegyensúlyozottabban élhetünk.
Megjelent a Family magazin 2011/4. lapszámában.
A szerzőről
