Szívószálmentes augusztus – hallottunk már róla? Mi, akik úgy nőttünk fel, hogy szívószálat főként szülinapi zsúron láttunk, most miért ne adhatnánk a gyerekeinknek a reggeli kakaóhoz? A dolog kicsit korábban kezdődik. Minden túlzás nélkül: a teremtéssel. Egy újabb apropó, hogy levegyük a Bibliát a polcról, és együtt beszélgessünk róla!
A kisgyerekek keménylapos, első Bibliája is a teremtéstörténettel kezdődik, felüthetjük tehát azt is, hogy elmeséljük, a Földet Isten teremtette (a felnőttek Bibiájában 1Móz 1.). Hisszük, hogy nem valami véletlen műve, hanem a legfőbb hatalom, Isten munkája. Mennyire másként néz ki így a kezdet! Ráadásul Isten, a mester minden alkotása után megállapította, hogy az jó. – Pont így szerettem volna. Tökéletes – gyönyörködhetett a növénytakaróban, a rengeteg féle állatban, és végül bennünk, az emberben.
Gyönyörködjünk a teremtényekben mi is egy-egy kiránduláson!
Látod, Istennek tetszik a szarvasbogár, ne taposd el, mert elpusztul. Figyeld meg, milyen érdekes szarva van! Nézd, a pók is Isten teremtménye, ne húzd ki a lábait, nem éli túl! Látod ezt a hatalmas fenyőt? Nem, nem karcoljuk bele a nevünket, mert megsérül a kérge, és elpusztulhat. Tudod, hányféle rétegből áll a fatörzs?
Azok után, hogy Isten megteremtette, ránk bízta gondosan megtervezett alkotásait: az élővilágot, hogy uralkodjunk rajta (1Móz 1, 28b). Mi lettünk erdészei, gazdálkodói, védői és bölcs tenyésztői azoknak a fajoknak, amiket Isten csak kigondolt, és jónak teremtett. Nem óriási felelősség, nehogy elrontsuk Isten munkáját?
Nem arra gondolt ám, hogy parancsoljuk meg a kutyának, hogy eztán nyávogjon, nem…Mit gondolsz, a koszos ketrecekben növekvő sok kis kutya, macska, nyúl és tengerimalac jó kezekben van? Szerinted, ha a kiránduláson eldobált szemetet megeszik az erdei állatok, mi lesz velük?
Végül Isten embert is teremtett, nem akárhogy, a maga képmására (1Móz 1, 27)! Egyetlen növényt vagy állatot sem alkotott ilyennek, kizárólag az ember az, aki „hasonlíthat” Rá, a tökéletes Istenre.
Mit gondolsz, hogyan kell „gazdálkodnunk” akkor magunkkal? Számít az, hogy milyen ételeket eszünk? Nem, már nem az ószövetségi tisztátalan állatok evésének tilalma az, amit be kell tartanunk. De mi a helyzet a mértékletességgel, az egészségességgel, a sportolással? Hogyan adunk majd számot a testünk védelméről, ha nem gondoztuk – lehetőségeinkhez mérten – neki megfelelő táplálékkal és mozgással?
Figyelj csak, mit mond Pál! „…megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet” – nehogy ne legyen alkalmas a szolgálatra. Mit gondolsz, aki mértéktelenül, és csak kívánságai szerint eszik, és ezzel olyan túlsúlyt szerez, ami betegségek forrása lesz – mennyire gondozza felelősen Isten alkotását…? Ez már, ugye, nem is olyan magától értetődő, kényelmes kérdés…? Arról már több szó esik, milyen rombolást visz végbe a szervezetben a dohányfüst, az alkohol – de ne csapjuk be magunkat, étkezési és mozgási szokásaink ugyanígy lehetnek károsak…
Nem, nem fogjuk tudni megakadályozni a gyárak, háborúk, esőerdőirtások környezetpusztító hatását, de Isten nem is ezt fogja tőlünk számon kérni (hacsak nem küld különleges ügynökökként ilyen feladatra). De ami rajtunk múlik, azt megtesszük?
A szívószálmentes augusztus csak egy kis, nem is a legfontosabb szelete ennek. Felelősek vagyunk a „rózsáinkért”, neveljük így a jövő mérnökeit, erdészeit, vezetőit! Ne feledjünk el közben gyönyörködni bennük, nagyon jók!
És ezt, bizony, maga Isten mondta…
A szerzőről
