Hamarosan beköszönt az új tanév, így hát anyaként már a tanszervásárlás, a ruhásszekrény felmérése és a különórák tervezésének kimeríthetetlen feladatlistájával kelünk-fekszünk. Érdemes azonban még valamit megtanítanunk a nyáron a gyerekeinknek: ez pedig az értékelés.
High-tech világunkban hozzászoktunk, hogy az élményeinket azonnal és gyorsan dolgozzuk fel: örül, fotóz, posztol, tudomásul vesz. Miközben a technikai tudásunk egyre bővül, és egyre tökéletesebben tudjuk vizuálisan megjeleníteni a hangulatunkat, sajnos mindennek csak a következő kapott lájkig van értéke. Pedig a nyár több volt, mint pár száz lájk.
Éppen ezért az évkezdés őrületében is nagyon fontos leülni egy családi kupaktanács erejéig, megnyugodni, és némi nasi majszolása közben megbeszélni, mi is történt a nyáron. Lehet ezt fapadosan: fehér lapra felírni össze-vissza, vagy listába szedni (mi utána lamináljuk és eltesszük), vagy egészen extrém módon: papírcsónakra írva elengedni a folyón, alkoholos filccel kavicsra pingálva eltenni a „nyárbefőttet”, kertiparti keretében végignézni az összes fotót.
A lényeg, hogy idézzük fel, örüljünk újra neki, adjunk hálát érte Annak, aki megőrzött minket egymásnak és ilyen csodaszép élményeket adott nekünk.
A mértéktelenül kattintgatott képeknek is van helye! Kérjük meg a családtagjainkat, hogy egy meghatározott dátumig küldjék el a telefonjukon rejtegetett képeket egy közös tárhelyre, amelyet aztán film vagy fotókönyv formájában feldolgozhatunk. Erre egészen extrém lehetőségek is vannak már: kezdve például a scrapbookozni szerető nagylánytól a digitálisan megrendelhető termékekig. Őrizzük meg a képeket, hiszen ezért készültek!
Ha pedig lecsengettük magunkban a nyár sok-sok varázsát és ajándékát, sokkal nyugodtabban és nagyobb lelkesedéssel tudjuk belevetni magunkat az új kihívásokba és kalandokba az iskolában (is), hiszen tudjuk: 9 hónap múlva újra eljön a nyár!
