bezár

A kegyes kétbalkezes visszatérése

Különösen viszonyulok a szórólapokhoz. A téli időszakban gyújtósnak használom, a fűtésszezonon kívül pedig – szigorúan szétválogatva, kötegekbe állítva – az iskolai papírgyűjtésre szoktam félretenni őket. De soha egyet sem nyitok ki. Volt pár próbálkozásom régebben, de abból csak fölösleges sóhajtozás, vágyakozás és vásárolhatnék született. Nem, ezt nem nekem találták ki. Ebben következetes vagyok.

Na, jó, azért vannak sebezhető pontjaim. A könyves katalógusokba időnként belelapozok. Ilyenkor néha fájdalmasan feljajdulok – a fent már vázolt okok miatt –, de többnyire örömmel állapítom meg, hogy vannak tőlem egészen különböző emberek, akik majd elolvashatják ezt meg ezt a tekervényes témájú kötetet.

Most viszont szabályosan sértve éreztem magam. Megérkezett a Harmat Kiadó ajánlója, és csak úgy, mintegy véletlenül fedeztem fel benne, hogy folytatják a „kegyes kétbalkezes” sorozatot. Mi az, hogy nem tájékoztattak külön levélben? Nem hívtak föl, nem írtak e-mailt, nem kerestek fel személyesen? Hát hogy lehetnek ilyen felelőtlenek? Megeshetett volna, hogy erről a fontos eseményről csak valamikor nagy sokára, akár napok, hetek, hónapok múlva szereztem volna tudomást!

De megbocsátok nekik. Nem tudhatják, milyen nagy szükségem van ezekre a könyvekre újra meg újra meg újra. Adrian Plass írásai afféle mellékhatásoktól mentes, szolid antidepresszánsok. Sokadszor olvasva is felüdítenek, és bátorsággal töltenek el.

Mi, hétköznapi keresztények időnként olyan távolinak érezzük magunkat Isten nagy tetteitől. Furcsa, de mintha a csodák folyama és a megtérések áramlata valahol nagyon messze húzódna a mi lakóhelyünktől. Néha egy-egy alkalom megszervezésekor felmerül bennünk az érzés, hogy miközben „a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” (Róm 8,19), úgy bánnak velünk, mintha valami divatjamúlt vagy lejárt szavatosságú árut forgalmaznánk.

Egy-egy ilyen pillanatban jól tud esni a mi kegyes kétbalkezes barátunk hozzánk annyira hasonló esetlensége, kétségek és reménység között hánykódó hívő életének példája. Mert az olvasás közben mindig az a hit is megerősödik bennünk, hogy Isten tud rólunk, kézben tartja a dolgokat, és minden igyekezetünk és ügyetlenségünk ellenére is diadalra viszi az ő ügyét. Hogy Jézus szeretete stabil és rendíthetetlen irántunk. Hogy a dolgok nem úgy mennek, ahogy mi optimálisnak látnánk, hanem valami sokkal mélységesebb bölcsességtől vezérelve. Hogy legnagyobb aggodalmaink fölöslegesen bénítanak bennünket, mert élő Urunk van.

Az új részt, a Kegyes kétbalkezes és a gyülekezeti hétvégét elolvasva ismét megerősödve, friss reménységgel és derűvel indulok tovább keresztény hivatásom útján. Ha meg elfáradok, csüggedni kezdek, belegabalyodok valami magam által generált butaságba, szembesülök kicsinységemmel és törékenységemmel, a Bibliám mellett ott vannak nekem a polcon a Plass-kötetek is. És Isten lelkének közelségét azokon keresztül is olyan üdítően megérezhetem.

Füller Tímea

Megjelent a Family magazin 2017/3. számában.

Story Oldal