bezár

Vállveregetés

Jól csinálod, ügyes vagy! Jó gyerekek, látszik rajtuk, milyen jól értetek hozzájuk! Nem a Te hibád, szépen nevelitek! Ne aggódj, majd kinövi, mindent megtesztek érte! Jó anya vagy, ne félj! – hányszor is hallottuk életünk során ezeket a mondatokat? Nem sokszor?

Pedig mire is vágyunk mi, nők, anyák, igazán? A támogatás, megerősítés biztosan listavezető lenne egy képzeletbeli statisztikában. Ehhez képest igazán egymásnak esni éppen az anyák tudnak, ráadásul csupa olyan kérdésben, ami akár szép is lehetne: szülés, szoptatás, táplálás, hordozás… Éppen azért, mert olyan fontosak számunkra, mert mindenki jól, sőt, a legjobban szeretné csinálni, mindenkinek a legfontosabbjáról van szó, a gyermekéről. És arról, hogy jó anya lesz-e, lett-e… Kevés olyan munkahelyi helyzet van, ami ekkora szikrát képes belobbantani – nem azt mutatja ez is, hogy életünk legnagyobb projektje és kihívása az anyaság…?

Ha őszintén megkérdezed, elmondom talán, hogy számomra is új, ismeretlen, mint minden az életben, amivel még nem találkoztam. Igen, vágytunk gyermekre, és tudtuk, mennyi felelősséggel is jár egy másik ember. Mérlegelnem kell sok kérdésben, döntenem, és mindig lesznek olyanok, akiknek nem ugyanez volt a véleménye. Baj ez egyáltalán? Van, aki hordoz, mert jobb neki, szereti a babája, tömegközlekedik, két totyogója van… Van, aki babakocsizik, mert azt kedveli a gyereke, hátfájós, fut vele, azzal jár bevásárolni is… Ismerjük a döntése hátterét, hogy megkérdőjelezzük azt? És ha így is van, ismerjük őt magát, a félelmeit, vágyait..? És a gyerekéét..?

Felelős vagyok a rózsámért, és hidd el, én, az anyja biztosan a legjobbat akarom neki! Bízz bennem, utánajártam sok mindennek. Tudom, hogy nem könnyű, de a „könnyű” miért lenne szép? Azon munkálkodunk, hogy gyermekeink kamatoztassák a bennük rejlő kincseket. Ha sportot, fakultációt választ: elmúlik majd a lelkesedése? Lehet. De ha nem próbálja ki, nem tudjuk meg. Mitől fejlődne egyébként a kitartása? És tudod, mi nem múlik el? A „mi-lett-volna-ha”. Én már csak tudom.

Mit választasz? Támogatsz, hogy támogathassam?

 

Észreveszed, ha valakit tudsz támogatni? Nem, nem anyagiakkal elsősorban, elég egy biztató mondat. Egy ölelés. Egy vállveregetés. Mert ki más tartson össze, ha nem mi, anyák? Közös a cél, közös az út, közös a jószándék, menjünk inkább együtt…

 

Címke: , ,

A szerzőről


Lapozzon bele a legfrissebb lapszámunkba!

Nincs hozzászólás

Hozzászólást írok

Hozzászólás szövege
Írd be a neved
E-mail címed

Story Oldal