Keresztény házasságban élek. Templomba járunk, házascsoportba járunk, a problémáinkat így-úgy meg tudjuk beszélni. Párkapcsolati könyveket olvasunk, szüleink jó példát adtak, a legszorosabb barátaink is hasonlóképpen szentnek és felbonthatatlannak tartják a házasság intézményét, mint mi.
A fentieket talán sok olvasónk elmondhatja magáról. Mégis, ha valóban a mélybe ásunk, talán akad egy-egy pont, ahol kényelmetlen arra gondolnunk, hogy a házasságunk teljesen rendben van. Talán akad egy-egy rejtett akna, amit nagy ívben kerülünk, de ha egyszer véletlenül mégis rálépnénk, kő kövön nem maradna.
Győri Virág főszerkesztőnk és Révész Szilvia szerkesztőnk a BalatonNET keretében tartott szemináriumon tárták fel azokat a csapdákat, amelyek krízishelyzetbe sodorhatnak egy mégoly erős és keresztény házasságot.
Korunkban a házasság intézményét sokan avíttnak és hazugnak bélyegzik: a legtöbben nem is látnak maguk körül jól működő kapcsolatot, ráadásul azt gondolják, önerőből elérhető. Pedig az, Aki a házas létformát kitalálta, eredendően és alapvetően jónak gondolta el, és ha úgy működik, ahogy Ő elgondolta, akkor működik is.
A mai ember azonban sokszor úgy gondolkozik a jó kapcsolatról, mint ami neki “jár”, holott, ha nincs benne elköteleződés, akkor csak érzelem marad a kapcsolat és szétesik. Ahhoz, hogy egyben maradjon, dolgoznunk kell rajta és befogadni Krisztust, hogy a Példabeszédek könyvében említett hármas kötél megtartson. Ahogy a gondozatlan kert elvadul, a gondozatlan házasság is elvadul. Hiába olvasunk könyveket és imádkozunk, ha nincs kitüntetett, minőségi idő, amit a párunkkal töltünk. Ez lehet előre megbeszélt “heti egy este” vagy rögzített és tiszteletben tartott időpont a naptárunkban, a lényeg, hogy nem válságértekezlet vagy rutinmegbeszélés, hanem olyan idő, amikor EGYBEnyílhatunk. Meg kell tanulnunk a párunkkal kommunikálni: beszélni ÉS hallgatni.
A házasságok legtöbbje az alapokon csúszik el: az eltérő társadalmi helyzet, kommunikácós stílus, biolgógiai ritmus, a ki nem mondott vágyak és a túl sok kimondott elvárás, a rossz, hozott minták, a felborult szerepek, a fájó pontok és korlátok mind könnyen megsebezhetik a kapcsolatot. Ezekre érdemes házasságkötés előtt figyelni, a már házasoknak viszont ott a remény, hogy Isten kegyelme és a megbocsátás képes áthidalni a szakadékokat. Fontos figyelembe venni ugyanakkor, hogy a nehéz időkben abból építkezhetünk, amink van. Ami nincs, azt be kell szereznünk. Gyakorlással, tanulással, ráfordított idővel.
A beszélgetésben Szilvi és Virág számos valós példával illusztrálta meglátásait. Míg Szilvi sokéves lelkigondozói tapasztalatából merít, Virág a Family szerkesztése közben találkozott a személyes történetekkel. S habár ez két eltérő szituáció, mindketten vallják, hogy keresztény házasságban élni hivatás, hitvallás. Sokan vannak körülöttünk, akiknek ez adja a reménységet. Vállaljuk hát fel ennek felelősségét és tegyünk érte, hogy párunk és önmagunk számára menedék és egység, mások számára vonzó példa legyen a házasságunk!
