Annak idején az egyik kis kereskedelmi tévécsatorna kiváló érzékkel csapott le egy jól bevált tengerentúli receptre. Az átváltoztató show sikere itthon sem maradt el: nők ezreit szegezte a képernyő elé a stylistból, fodrászból, sminkesből és lelki tanácsadóból álló kommandó ténykedése.
Bár a műsor szellemisége hagyott némi kívánnivalót maga után, be kell, hogy valljam: engem is lenyűgözött az, ahogyan a teljesen átlagos, hétköznapi családanyákból vonzó hölgyeket varázsoltak. Csupán egy kérdést nem tudtam magamban elnyomni: vajon miként működik majd mindez a hétköznapokban? Hiszen könnyű úgy csinosnak lenni, ha az ember körül egy egész akciócsoport serénykedik. De mi marad a nagy megújulásból, ha magunkra maradunk?
Mert hát akárhogyan is szépítjük a dolgot, a mi kis megújulási kísérleteink többnyire kudarcba fulladnak. Látványosak, óriási elhatározás van mögöttük – aztán a lelkesedés hirtelen köddé válik, és minden ugyanúgy megy tovább. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy mit sikerült mostanáig megvalósítanunk mindabból, amit tavaly szilveszterkor megfogadtunk…
Az igazi változásokhoz ugyanis erőre van szükség. Életünk egyik fő tragédiája, hogy az örökös pörgésben pont a legfontosabb dolgokra nem jut energiánk. Azokra a tevékenységekre sajnáljuk az időt, amelyekből erőt meríthetnénk a küzdelmekhez. Pedig tudjuk:
„…elfáradnak az ifjak és ellankadnak, még a legkiválóbbak is megtántorodnak.”
Ha nem vigyázunk, az életünk könnyen olyanná válhat, mint egy elszabadult tehervonat, amely a szakadék felé száguld. Az állandó fáradtság kiégésbe torkollhat, a szőnyeg alá söpört problémáknak válás lehet a végük, és ha elhanyagoljuk az egészségünket, előbb-utóbb megbetegszünk. Szükségünk van tehát arra, hogy időről időre megújuljunk. Ahogyan az egyik ismert amerikai tanácsadó-tréner fogalmaz: ha fát vágsz, időnként meg kell élezned a fűrészedet.
Az új év kezdete nagyszerű alkalmat kínál arra, hogy egy kicsit rendbe tegyük az életünket. Ne nyomjuk el magunkban azt a belső hangot, amely változásra biztat minket!
Kedves Olvasóink, élezzék hát meg Önök is a fűrészeiket! Álljanak meg egy kicsit, és gondolják át dolgaikat! Hadd bátorítsuk Önöket: nem kell, hogy kudarcra ítéltessenek megújulási kísérleteink! Hiszen mi sosem maradunk segítő támasz nélkül. Olyan Istenünk van, aki még a megroskadt lábakat is ki tudja egyenesíteni.
A szerzőről
