Csak még ránézek az e-mailjeimre, egy pillanat. Csak belenézek a hírfolyamba, történt-e valami fontos. Csak még megnyitok egy nőimagazin-oldalt, aztán mindjárt nekiállok a munkának. – Biztos vagyok benne, hogy más ezt jobban csinálja, de nálam bizony előfordulnak ilyen kifogások, amelyekkel megpróbálom magam becsapni.
Számtalanszor hallottam már ugyan, milyen fontos a helyes időbeosztás, és bizonyára már a Prédikátor is hasonlókon töprengett, amikor erről írt: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” (Préd 3,1) De hát nyilván ő is meghallgatta a híreket a város kapujában!
Nem is ez a kérdés: a kulcs az, mi uraljuk-e mindezt, vagy ezek uralkodnak fölöttünk.
Érdemes különböző trükköket bevetnünk magunk ellen, hiszen anélkül már talán észre sem vesszük, pontosan hányszor nézünk rá a telefonunkra, hányszor nyitunk meg egy-egy alkalmazást, honlapot. Böjti időszak van, sokunknak talán ez lehet az a kérdés, amelyben átgondolhatjuk szokásainkat, és amelyet újragondolhatunk annak érdekében, hogy rendezettebb legyen az életünk és a lelkünk. Sokféle módszert kitalálhatunk magunk is az önellenőrzésre, de gyűjthetünk is másoktól: van, aki strigulákat húz, valahányszor rá szeretne pillantani a telefonjára, van, aki a nap néhány óráját, vagy akár egy-egy teljes napot kijelöl, amelyet telefonmentesen vagy böngésző nélkül tölt el, és van, aki családi szabályokat talál ki a kütyümentes időszakokra, így elsőként például az étkezések idejére.
Teljes metódust is kidolgoztak erre a problémára, igaz, még a netezgetés előtti érából: a pomodoro módszert. Akkoriban még „csak” a telefonálgatásokat, kávézásokat és hasonlókat kellett kordában tartani, de egyre nagyobb szükség van kontrollra… Az olasz ’paradicsom’ szóból eredő módszer lényege egy, paradicsom formájú konyhai vekker, amelyett 25 percre lehet felhúzni. Nálunk ugyan inkább tojás alakú időzítőket lehet kapni, tojásfőző óraként is ismert, de a lényeg ugyanaz: egy felhúzással 25 perc időt kell szánni az előttünk álló feladatra anélkül, hogy bármi mással foglalkoznánk. Minden „pomodoro” után 5 perc pihenő következik, akkor van idő a nem fogadott hívásokra, kávéra, mosdóra. Az etapokat összevonni nem lehet, és érdemes megtervezni, hány szakasz után iktassunk közbe egy nagyobb, 20-30 perces pihenőt. Egy próbát megér, teszteljük, mennyivel leszünk hatékonyabbak így a nap végére! Ha nem tudunk konyhai vekkert beszerezni, tökéletes a telefon időzítője is, de külön applikációt is letölthetünk. Böngészhetünk még másféle appok között is, amelyek mind hatékonyságra sarkallnak, hol kipipálni, hol kiszínezni lehet egy elvégzett feladatot.
Ha pedig nem vágyunk technikai újításra, csak tegyünk egy hagyományos órát magunk elé az asztalra. Már az is ösztönözni fog, hogy ne fecséreljük el az időnket.
Egyfajta lelki fogyókúra is lehet ez, ami alatt leadjuk azokat a kilókat, amelyek megnehezítik a hatékonyságunkat, egymásra figyelésünket és nem utolsósorban Istenre figyelésünket – hiszen hányszor mondtuk már, hogy nincs időnk Bibliát olvasni…! Közben pedig elaprózzuk magunkat is, az időnket is… Lehet, hogy húsvétra meglepődünk rajta, mennyivel lettünk könnyebbek, leadva a fölösleges pluszokat.
(A cikk már időkontroll alatt íródott.)
A szerzőről
