A könyvtár szülőknek szóló polca előtt állva egyre több olyan címet látok, melyből a digitális hívószó integet felém – s kezd elhatalmasodni rajtam az érzés, hogy valami olyasmit kergetek, amiről már a szakirodalom sem akar beszélni. Aztán Csukás Istvántól hallom viszont az Einsteinnek tulajdonított mondást: „Ha azt akarod, hogy intelligens gyereked legyen, olvass neki mesét. Ha még intelligensebb gyereket akarsz, olvass neki még több mesét.” S úgy döntök, hogy mégiscsak megírom ezt a cikket.
Ragaszkodva az eltűnő könyvekhez
Évtizedek óta temetik az olvasást kisebb-nagyobb hévvel, de főleg a klasszikus formát: betűk papíron, összetűzve-fűzve – tehát a könyvek és újságok alkonyát hirdeti az elmúlt harminc év digitális robbanása. Az olvasás- és agykutatók, pszichológusok és szociológusok ellenben egy másik tábort képeznek, oly sok mindennel hozva összefüggésbe a felnövekvő nemzedék szempontjából a mesélés, a szülővel ebben a formában töltött idő fontosságát, hogy a gyerekeim jövőjét szemernyit sem szeretném kockáztatni: mesélünk, olvasunk, lapozunk szakadatlanul.
Ne zavarj, fiam, a mintakövetés szempontjából nagyon fontos, hogy olvasni láss!
Mielőtt valóban kimondanám ezt a mondatot, elszégyellve magam leteszem a könyvet, hiszen a mintakövetésnél sokkal fontosabb, hogy a tűzoltókról, a föld alatti életről, erdőkről és egyáltalán bármiről olvassunk a fiammal, ami számára érdekes, s amivel előhozakodik. Az ő élete most épül azokból a kövekből, amelyeket a családban teszünk egymásra: olvasott szavakból, hallott történetekből, amelyekből megtudhatja, érdemes-e elindulni felfedezni a világot; mit kell tenni, ha nehézségekkel szembesül; hogyan kell segítséget kérni és elfogadni.
Ahogy és amit mesélünk, az építi fel a világot gyermekünk számára. „Az ember azért olvas, hogy kérdezzen” – írja Franz Kafka cseh író, akit gyermekként úgy talált el egy tanára rosszul irányzott mondata, hogy egész életében azzal az érzéssel olvasott, hogy tapasztalata és tudása a szöveg megértéséhez nem elegendő.
Te válogass!
A szülő kiváltsága a kamaszkor küszöbéig a válogatás. Ahogy törekszünk rá, hogy a családunk asztalára egészséges alapanyagokból készült tápláló és finom ételeket tegyünk, ugyanolyan fontos, hogy a gyermekünk ne kapjon szellemi bóvlit. Az együtt olvasott könyv, újság vagy akár képregény is észrevétlenül magyarázza a világot, az emberekhez való viszonyulásunkat, a próbatételeket, a velük való szembenézés lehetőségeit, a hitet a mi szemüvegünkön keresztül. James Hillman pszichológus szerint ezek az első olvasások olyan tevékenységek, „amelyekben és amelyek által élhetünk”, vagyis „az a mód, ahogy a lélek megtalálja magát az életben”. Nemcsak a meghitt minőségi időt adja a közös olvasás, hanem annak a lehetőségét is, hogy a világot magyarázzuk a gyermekünknek, így ültetve el benne azt a stabil értékrendet, amelyhez a későbbiek során visszanyúlhat.
A szerzőről
