bezár

Igazad van, anyci…

Semmi, egészen pontosan semmi sem sikerült aznap. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy szerettük volna…

Ahogy az a kisgyerekes családoknál lenni szokott, minden egy „intenzíven igénybevevő” éjszakával kezdődhetett – csak arra emlékszem, hogy a legkisebb reggeltájt apa karjaiba került, hogy pótolhassak valamit az alvásból. Ők pedig hiába szerettek volna időre összekészülni és elindulni, lekésték a programjukat.

Sebaj, gondoltam, aznap épp „unikornisosmuffin-nap” volt, ráadásul „mindenmentesen”, ahogy a legnagyobbunk is eheti. Átutaztuk hát a várost az egyszarvús marcipánnal bevont sütikért, amelyek aztán egy pillanat alatt el is tűntek. Úgy terveztük, hogy majd beülünk a cukiba, és jó hangulatban elszürcsölgetünk egy kávét, beszélgetünk, sütizgetünk… Az együttlétet a legkisebb torpedózta meg, aki olyan hangosan kiabált a széllel, hogy nem mertük beereszteni „emberek közé”, egyikünk tehát kint sétált vele. (Hogy a benti, pocakban lévő vagy a kinti, hideg széllel volt-e gondja, az nem derült ki.) Viszont kisvártatva az unikornisok is visszavágtak: az édesítőszerrel készült sütik rendesen megterhelték a gyerekgyomrokat, ezzel a délután is eltelt…

Utána a legnagyobbnak edzés lett volna, kivételesen rövid, így gondoltam, végre újra viszem én, amíg apa babázik – annyit ki fog bírni egy újszülöttpoci is. A nagyfiúnak viszont épp nem volt kedve menni, és a hasfájós előzményt ismerve, nem is csodálkoztam. Végül csak elszánta magát, és a pályáról már jó kedvvel jött le – igaz, jóval később, mint írták, mivel ráhúztak egy kicsit az edzők. Én meg közben már telefonáltam, hogy bírják-e még otthon – hááát… Siettünk is haza rendesen! Addigra persze már mélyen aludt a pici lány.

A nagyfiunk viszont hazafelé megállapította, hogy minden nyafogás ellenére jó, hogy elmentünk: „Igazad van, anyci, az edzést meg kell csinálni.” 

Én pedig belegondoltam, mennyi mindennel vagyunk ugyanígy: meg kell csinálni. Nincs benne öröm, sikerélmény – csak megtesszük. Munka, bevásárlás, pelusozás, különórák – meg kell csinálni. De közte néha azért akad egy-egy örömünnep: egy jól sikerült felvételi, egy büszkén végigszurkolt meccs vagy egy bababemutatási ünnep, amikor hálát adhatunk egy régen várt újszülöttért.

Ha meg közben vannak „nem sikerült napok” – annyi baj legyen…! Ezeket is meg kell csinálni.

A szerzőről


Lapozzon bele a legfrissebb lapszámunkba!

Story Oldal