Varázslatos életutak
Tegnap este üzenet érkezett az óvó nénitől: „Kérjük a kedves szülőket, írják le pár szóban egy papírra, hogy mivel foglalkoznak, és hogy mit szeretnek a legjobban benne.” Ó, ez szuper, erről rengeteget tudnék mesélni! – hozott lázba rögtön a feladat.
Nagyon szeretem például, hogy egy-egy szám szerkesztése közben mennyi izgalmas – virtuális és valóságos – találkozásban van részem. Érdekes interjúalanyokat ismerhetek meg, és közben elvarázsolnak a különféle élettörténetek. Ezeket olvasva vagy hallgatva mindig ámulattal tölt el, ahogyan a mi Istenünk szép csendben munkálkodik a színfalak mögött: hitet ébreszt, feladatot, hivatást, társat ad, egy-egy próbatétel által formál…
Mondjuk, itt vannak az Így találtunk egymásra sorozatunk márciusi főhősei. Az ember hatvan év körül már nemigen reménykedik abban, hogy az évtizedek óta tartó magány után társat kap – főleg nem akkor, amikor éppen az életéért küzd. Istvánnal és Ágival azonban terve volt a Teremtőnek, így addig terelgette őket, míg fel nem ismerték: „Nem csak a húszéveseké a világ…”
Vagy vegyük a címlapunkon szereplő, tehetséges fiatal párt, Abbe-t és Barnát! Élmény volt hallani, hogy milyen bölcsen gondolkodnak például a tisztaság megőrzésének kérdéséről. Bár ez egy olyan téma, amely manapság már sokakat megmosolyogtat, azt hiszem, vallomásukat olvasva a Velem is megtörténhet című cikkünk főszereplője mégis nagyokat fog bólogatni. Ő ugyanis a saját kárán tanulta meg, hogy hosszú éveken át cipelt sebeket okozhatunk egymásnak azzal, ha ezt az ajándékot idő előtt elkezdjük kibontogatni.
De lenyűgözött az is, ahogyan beleláthattam egy kicsit a Greizer család mindennapjaiba, akik mire e sorok megjelennek, újra visszatérnek Óceánia egyik kis szegletébe, hogy segítsenek netwar nyelven megszólaltatni a Bibliát. Vagy amikor a Hit és hivatás rovatunkban Kriszt Éva arról mesélt, hogy élete egyik legnehezebb szakaszában pont egy olyan könyvet fordított, amelyben szinte egy az egyben ugyanaz történt, mint akkor ővele… Így tudta őt Isten a munkáján keresztül is bátorítani.
Biztos vagyok benne, hogy ha most leülnénk egy kávéra, kedves Olvasóm, akkor az Ön történetét hallgatva is hasonló felfedezéseket tennék. A könnyekkel, örömökkel, áldásokkal teli puzzledarabkákból kirajzolódna előttem egy különleges, egyedi életút képe – amely mögött ugyanúgy láthatóvá válna, hogy a háttérben csendesen munkálkodik a mi szerető, gondviselő Istenünk.
Győri Virág
főszerkesztő
A szerzőről
