bezár

Húsvéti templomunk


Nagyhét első napján megdöbbenve figyelte a világ, ahogy a Notre Dame ég. Lélegzet-visszafojtva néztem én is, ahogyan élőben mutatták a lángokat, amelyek felemésztették a tetőt, és csak találgatni lehetett, hogy még mi mindent. És ahogyan az égő templom látványa sokakat odaszegezett a környező utcákba vagy a képernyők elé, úgy állíthat meg és gondolkodtathat el minket is ez a hír.

„Hát már semmi se szent?” – mondják most sokan. Számtalan templomrongálás történt a közelmúltban Franciaországban, de alig néhányból lett hír, amely hozzánk is elért. A Notre Dame is egy, ha nem a legnagyobb lenne közülük? 

Álljunk meg egy pillanatra a „szent” szónál! Eredeti jelentése az, hogy „Isten számára elkülönített”. Mennyire különítjük el ma a templomokat Isten számára? Tiszteletben tartjuk, tiszteletünket tesszük ott? Egyáltalán: keressük még ott az Istent? Van bármi „keresnivalónk” egy templomban? Fontos még számunkra a kereszténység, vagy már nyugodt szívvel megválunk a legfőbb jelképtől is a templomok tornyán? 

A magyarok közül sokan csak karácsonykor és húsvétkor lépnek be egy templomba, nem számítva persze a turisztikai célú látogatásokat. A franciáknál sem jobb az arány, sőt… Miért kellenek akkor a templomok? Évente kétszer akár máshová is be lehetne ülni misét, istentiszteletet hallgatni, vagy akár online is lehetne követni egy alkalmat – már akinek van rá igénye. 

De kell egy hely. Kell egy olyan tér, amely szent, elkülönített, ahova belépve megérezhetjük, hogy itt már várnak minket. És nem azért, hogy legyen kit megszégyeníteni, kibeszélni, rémisztgetni – azért, hogy feltöltődve mehessünk tovább. Feltöltődni pedig nem csak kétszer kell egy évben.

Lehet az a hely gyönyörű katedrális vagy szűk katakomba, apró kápolna vagy hatalmas imaház, ott biztosan megtaláljuk Istent, ha keressük. Akkor is, ha már nincs teteje, akkor is, ha a szobrok összetörtek, és akkor is, ha soha nem is voltak benne festmények.

Vajon hányan érzik meg idén húsvétkor a Notre Dame lángjaiból, hogy szükségük van templomokra? Nemcsak azért, hogy szelfizni lehessen előtte nyaraláskor, hanem azért is, hogy felkeressük azt, akié az épület. Akkor is, ha sok száz éves, és akkor is, ha kevesebb. 

Hányan leszünk ott idén húsvétkor? És nagypénteken…?

Mert az egyház nem kövekből, hanem belőlünk épül. Krisztus teste megtöretett, ahogyan halljuk majd nagypénteken. Meggyalázták, megszégyenítették. De ő felépítette a templomot három nap alatt, amint megjövendölte a halála előtt. Fel is háborodtak a körülötte lévők: hogy mondhat ilyet?! Még a tetőt sem lehet kijavítani három nap alatt, nemhogy felépíteni az egészet! Ő azonban saját magáról, a saját feltámadásáról beszélt. Aztán arról is szólt, hogy a mi testünk a Szentlélek temploma. 

Te most vajon milyen templom vagy? Úgy is kérdezhetném: milyen állapotban vagy? Idén húsvétkor újjáépülhetsz. Három nap alatt. Bármelyik keresztény templomban. 

(Fotó: AFP/GEOFFROY VAN DER HASSELT)

A szerzőről


Lapozzon bele a legfrissebb lapszámunkba!

Story Oldal