Ha még sosem gyújtott rá, vagy legalábbis nem szokott pöfékelni, és a passzív dohányzás ártalmai is elkerülik, akkor nyilván büszkén kihúzza magát, kedves Olvasóm: egy fontos rizikófaktort máris lehúzhatunk a listáról, nem károsítja az egészségét cigarettázással. Rossz hírem van. Hallotta már, hogy a legfrissebb kutatások szerint „az ülés az új dohányzás”? Sajnos ugyanolyan egészségromboló hatása van annak, hogy naponta nyolc-tíz, sőt még ennél is több órán át üldögélünk a munkahelyünkön, az odafelé vezető úton az autóban vagy a járműveken, esténként a tévé, a kütyük előtt, mintha rendszeresen rágyújtanánk. Szomorú tény: a sok-sok ücsörgés legalább ötszörösére növeli bizonyos betegségek kockázatát.
A mozgás azonban csodát tesz az emberrel – vallja Tapolyai Emőke pszichológus, akit nem véletlenül választottunk júniusi számunk címlapjára. Emőke idén januárban, a születésnapja után döntött úgy, hogy futni kezd. Őszintén elárulja, hogy nemegyszer kínkeservesen vette rá magát, hogy a munkából hazaérkezve, hullafáradtan felvegye a nyúlcipőt. (Hát, ezt teljesen meg tudom érteni, főleg, ha magam elé képzelem a nyirkos, hideg téli estéket, amikor ebbe az egészbe belevágott…) Hogy mi minden motiválta elhatározásában, és hogy miért vállalta fel a közösségi médiában ország-világ előtt, arról a vele készült beszélgetésünkben mesél.
Engem a legjobban az a mondata fogott meg, hogy úgy érezte: a teste, amely idáig olyan hűségesen hordozta őt, tiszteletet érdemel. Ha Ön is azok közé tartozik, akikben a tornaórák rémes emlékeket ébresztenek, és a hideg rázza a gondolattól is, hogy futni kezdjen, vagy éppen az egészségi állapota nem teszi ezt lehetővé, akkor érdemes ezen a szemüvegen keresztül szemlélni a testmozgáshoz való viszonyát. Keressen olyan mozgásformát, amelyben örömét leli! Én például kevés unalmasabb dolgot tudok elképzelni, mint hogy egy futópályán rójam a köröket – de egy pörgős táncórára vagy egy baráti kosármeccsre bármikor kapható vagyok, és közben észre sem veszem, hogy a lábamba ugyanannyi kilométer kerül, mintha a Margitszigeten egy-két kört kötelességszerűen leszurkolnék.
Saját tapasztalatból tudom, hogy ha irreális elvárásokat támasztunk magunk elé, annak hamar kudarc lesz a vége. Mit tegyél, hogy fittebb legyél? című cikkünkben azonban csak olyat tippeket, tanácsokat adunk, amelyeket igenis be lehet illeszteni a mindennapjainkba. (Például gondolták volna, hogy az intenzív kerti munka vagy takarítás is beleszámít a napi mozgásmennyiségbe? Na ugye.)
Nyári számunkban szeretnénk még valamit a szívükre helyezni, ami csak látszólag mond ellent mindannak, amiről eddig szó esett. Nem csupán a mozgás tesz csodát az emberrel, hanem a pihenés is. Túlhajszolt világunkban sokszor úgy kell erre magunkat figyelmeztetni – ezért is szenteltünk a témának két cikket is. Hogy milyen áldásforrások rejlenek abban, ha hagyjuk, hogy a lelkünk megpihenhessen, arról Túrmezei Erzsébet sorai jutnak eszembe:
Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölel a fény,
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem…
Ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
(Ha nem teszek semmit sem)
Munkatársaimmal együtt azt kívánom, hogy tartogasson sok ilyen áldott, boldog pillanatot ez a nyár! Több mozgás és pihenés – legyen ez a jelmondatunk. Lehet, hogy nem is kell más a csodához…?
Győri Virág
főszerkesztő
A szerzőről
