Már csak pár nap, mi kell még, mit nem vettem meg, mindenkinek van ajándék? Melyik napra kell süti, üdítő, ünneplő ruha, hánytól lesz az ünnepség, mikorra kell menni? Megbeszéltünk mindent, melyik nap kikkel találkozunk? Hetek óta a karácsonyon zakatolnak a gondolataim, de most megállít egy percre a gyerekszobából kiszűrődő hang…
„Karácsony csak egyszer van,
ezer ötlet agyamban!”
Hajjaj, azt tudom, de végül sikerült négyben maximalizálni az ötleteket.
„Mit is kérjek ajándékba,
mit hozzon a kisangyalka?”
Igazán szolid kis listát írtak idén a gyerekek – igaz, már a Mikulást megpróbálták vele megfűzni, de amikor megbeszéltük, hogy a nagyszakállú csak apróságokat szokott hozni, készséggel elnapolták a kívánságokat karácsonyra.
„Kérjek labdát, meleg kesztyűt,
búgócsigát vagy pörgettyűt?”
Felvillan előttem egy vörösre fagyott kezű kisgyerek képe – igen, idén is szeretnék cipősdobozt készíteni, benne meleg kesztyűvel, sapkával, hátha az a kisgyermek, aki kapja, enélkül fázna idén.
„Mégsem kérek más egyebet,
boldog, békés ünnepeket!”
Békés… Hát, azt én is szeretném.
És hirtelen kívülről látom a saját rohangálásom, kapkodásom, amely a karácsony előtti hetekben annyira jellemző mindig rám – azért, hogy békés legyen az ünnep. Több hét békétlenség háromnapnyi békességért? Nem, nem ezt a mulandó békességet szerezte meg nekünk a megszületett Jézus kétezer évvel ezelőtt.
Tegyünk érte, hogy békesség legyen bennünk és körülöttünk már most, karácsony előtt is, hiszen csak úgy lehet békés az ünnepünk is.
A szerzőről
