Hát, ez meg hova megy? Maradj otthon, nem hallod? Miért van rajta maszk, ha nem beteg? Miért nincs rajta maszk, ha nem beteg? Ha meg beteg, mit keres itt?! – lassan ezek a kérdések éket vernek ember-ember közé. De nem csak ezek…
Három hete (vagy még régebb óta) nő a feszültség mindenkiben. Mi lesz a gyerekeinkkel? Hogy bírjuk majd az együtt tanulást? Tudom majd végezni a munkám? Vagy épp ellenkezőleg: mi lesz, ha nem lesz munkám? Mi lesz velünk: megbetegszünk, meghalunk vagy meggyógyulunk? Mindannyiunk fejében cikáznak a gondolatok, szorongunk, feszültek vagyunk – nem csoda, hiszen vagy a minket körülvevő csönd vagy a szűnni nem akaró gyerekzsivaj frusztrál hetek óta. Ráadásul ez utóbbiban is még értelmes munkát kellene végezni mind gyereknek, mind szülőnek. Emberpróbáló időszak ez…
De jó tudni: nem vagyunk egyedül. Az az Isten, aki Isten volt a középkori pestisjárvány, a század eleji spanyolnátha és még megannyi más járvány és katasztrófa idején is, most is megszólítható. Nem ígérte ugyan, hogy mindenkit minden rossztól megment, de azt igen, hogy velünk lesz mindenben. Nem mondta, hogy megóvja a testünket minden bajtól, de azt igen, hogy a lelkünk örökké élhet egy járványtól és bajoktól mentes mennyben.
Most, amikor a templomok kapui zárva vannak, ő akkor sem elérhetetlen. Megtalálható megannyi istentisztelet-közvetítésben, dicsőítésben, koncertben, imaláncban. Honlapokon, ahol napi áhítatokat, igét olvashatunk. Az így kapott kincseket szabad továbbadnunk másoknak is, így is bátorítva egymást. Sőt: kihangosított telefonnal még együtt imádkozni is lehet.
Nagypéntekre, húsvétra készülünk. Most még kevésbé fontos a piros tojás, a sok külsőség, és nem lesz vendégjárás – mi lenne, ha végre megragadnánk a lehetőséget, és a lelkünket öltöztetnénk díszbe az ünnepre?
A szerzőről
