bezár

A forgatókönyvet Isten írja

Találkozás Szabó Balázs gospelzenésszel

Ha megkérdezzük Szabó Balázstól, hogy mit tart élethivatásának, habozás nélkül azt válaszolja: hogy kibontakoztassa azokat az álmokat, amelyeket Isten vele és a családjával kapcsolatban sző. A népszerű gospelzenész vallja, hogy feleségével és három gyermekükkel az ő forgatókönyvének szereplői. Örömmel, bátran vállalják a nekik szánt szerepeket, és meg is kapják ehhez a mindennapi erőt, biztatást.

Magával ragadó az a személyesség, amely sugárzik belőled, ha Istenről beszélsz. Hol gyökerezik ez, hogyan született meg benned?

Több generáció óta hívő családban nőttem fel. Erős alapot adott számomra az őseim hite és a gyülekezethez való tartozás. Viszont komoly törést okozott bennem annak felfedezése, hogy a hívő emberek sem olyan szentek, mint amilyennek mondják magukat. Amikor ezt nyíltan megfogalmaztam a környezetemnek, folyton összetűzésbe kerültem velük. Középiskolás koromra rájöttem, hogy nem tudok és nem is akarok megfelelni a rengeteg kívülről érkező elvárásnak. Tizenöt és húszéves korom között aztán teljesen szétcsúszott az életem: könnyű drogokon éltem, és züllöttem féktelenül.

Elég komolyan hátat fordítottál akkor a családi mintának… Ennyire nem számított a hívő háttér?

Tízévesen megrángattam a lelkészünk ruháját, és közöltem vele, hogy imádkozni szeretnék azért, hogy Jézus jöjjön be az életembe. Komolyan is gondoltam ezt! Megértettem, hogy Isten kegyelme elég nekem. Hiszem, hogy gyerekként akkor a szívemre került egy pecsét, és Isten nem hagyott el abban a sokéves vargabetűmben sem. Pedig addig a pontig jutottam, hogy meggyőződéssel énekeltem Demjén Rózsival: „Tudod, nincs mennyország…”

Sorsfordító látogatás

Hogyan formálódtál azzá a Szabó Balázzsá, akinek ma ismerhetünk?

2001-ben, egy gyönyörű nyári éjszakán megszólított Isten. Húszéves voltam. Egy kérdés jött fel bennem: mi van, ha mégis van egy Isten, aki szeret engem? Akkor hirtelen kitisztult az agyam, és azt éltem át, hogy ott áll mellettem Jézus. Csak nézett, nem mondott semmit. Nem hányta a szememre, hogy loptam anyámtól, hogy sok lányt tettem tönkre… Mégis tudtam, hogy bűnös ember vagyok, akinek egyedül arra van szüksége, ami belőle árad. Megtapasztaltam, hogy Jézus valóban a bűnösök barátja – Isten már akkor elküldte értünk, amikor a bűneinkben voltunk. Ez a Jézus látogatott meg engem.

Másképp keltél fel a következő napon? Hogyan hatott rád ez az élmény?

Természetes volt, hogy már nincs szükségem semmilyen tudatmódosító szerre ahhoz, hogy alkossak. Egy csapásra egyértelművé vált, hogy jó dolog a szerelmes dalok írása, de ha ezek nem szólnak Istenről, akkor nincs értelme az egésznek. Teljes pálfordulás állt be az életemben.

Ha jól tudom, a feleséged ismert a korábbi időszakodban is. Mikor találkoztatok először?

1993 telén egy ifjúsági rendezvényen ismertük meg egymást, azután szoros barátok lettünk. Gabi elmondása szerint ő a legelső pillanattól kezdve szerelmes volt belém, de talán tíz-tizenegy évesen ezt nehéz felmérni. Én 2002-ben szerettem meg őt, és 2006-ban házasodtunk össze. A szüleim mellett Gabi volt az egyetlen, aki barátként abban az öt évben is kitartott mellettem.

Vízen járni

Ma már főállású keresztény zenész vagy, és misszionáriusként szolgálsz. Mi indított erre az útra?

Amióta visszataláltam Istenhez, éreztem, hogy jó lenne egyedül érte élni. Róla írni dalokat és megmutatni ezeket a közönségnek, hogy ezek nyomán találkozhassanak Jézussal. Öt évig imádkoztam ezért. Aztán Pintér Bélával kezdtünk együtt zenélni, szolgálni, de emellett dolgoztam, mert el kellett tartanom a családomat. Ez a kettő egyre jobban feszített. 2011-ben döntenem kellett, hogy melyik utat választom. Mondtam Gabinak, hogy a főállású szolgálatot csak úgy tudom vállalni, ha ő is mellettem áll. Ugyanazon a napon adtuk be mindketten a felmondásunkat.

Nagy ugrás volt ez az ismeretlenbe! Hogyan változtak meg a hétköznapjaitok?

Az életünk átalakulása a döntésünknél sokkal nehezebb volt. Az én munkámhoz hozzátartozik az álmodozás. Az, hogy imádsággal töltök időt, hogy elmegyek sétálni. Én nullától huszonnégy óráig alkotok, nem nyolctól négyig. Amikor az ihlet jön, akkor ugranom kell. A koncertek, próbák miatt lehet, hogy elmegyek este hétkor, és csak éjjel kettőkor kerülök haza. Meg kellett szoknunk ezt, de mostanra teljesen jól működik.

Visszaigazolódott, hogy jó döntést hoztatok? 

Sokkal kiegyensúlyozottabb lett a házasságunk, a családunk, az egész életünk. A legjobb döntés volt ez! Bár kaptunk hideget, meleget; de tudtuk, hogy ez vízen járás, és ha az Úr hív, akkor lépni kell. Tudok vízen járni, de csak akkor, ha nem a saját céljaimért, hanem Istennek engedelmeskedve teszem.

Van egy piszkozatban elmentett e-mailem magam számára. Amikor fel akarom adni, elolvasom: „Én Isten elhívásának engedelmeskedve léptem ki a munkahelyemről, és álltam be a misszióba.”

Isteni forgatókönyv

Hogyan ápoljátok a kapcsolatotokat Gabival ebben a misszióközpontú életformában?

Voltak már nehéz periódusaink, de azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy valahogy mindig együtt evickéljünk vissza Istenhez. Ha messzire kerülök, akkor Gabi visszarángat engem imádságban vagy kézzel-lábbal. Ha ő sodródik el, akkor én megyek utána, és próbálom őt visszahúzni. Nyilván az a legtutibb, ha egy szabályos háromszögben élünk, Istennel a csúcsán. És minél közelebb vagyok Istenhez, annál jobban tudom szeretni Gabit is. Időnként pár napra elutazunk kettesben, hiszen kell időt tölteni egymással gyerekek nélkül is. Rendszeresen szoktunk randizni is.

Édesapaként hogy éled meg a távolléteket? Kicsik még a gyerekeitek.

Érzem a gyerekeim szeretetét, és ez nagyon nagy biztonságot ad. A kisfiam akkor is úgy köszön el, hogy „szeretlek, apa!”, ha az iskolában hívom. Igyekszem nem kimaradni az életükből. Nem lehet rájuk terhelni, hogy apa fáradt. Apa-fia, apa-lánya napokat is tartunk. Kornél fiunk most ötödikes, Nóri másodikba jár, Petra még óvodás. A két nagyobb vér szerinti gyerekünk, Petrát pedig örökbe fogadhattuk.

Miért így mondod: „fogadhattuk”?

Nálunk régóta téma volt az örökbefogadás, de nyilván idő kellett hozzá, hogy megérlelődjön bennünk. Amikor döntöttünk, csodának fogtuk fel, hogy tíz hónapon belül megszületett, és már nálunk is volt Petra.

Mi motivált benneteket ebben? Szerettetek volna megmenteni egy be nem fogadott életet?

Ez is benne volt, de még inkább az, hogy a feleségemmel úgy véljük: a családalapításnak ez is lehet az egyik módja. Mi nem azért választottuk ezt az utat, mert nem lehet több gyermekünk, egyszerűen Isten ezt a vágyat táplálta belénk. Meggyőződésem, hogy vannak dolgok, amelyeket Isten álmodik meg felőlünk. Mintha belecsöppentünk volna egy forgatókönyvbe, amelyet nem mi írtunk meg.

Mit tesz hozzá az apaságod a hivatásodhoz?

Több területen végzem a szolgálatomat. Egyrészt írom a dalokat, kiadom a lemezeinket, a csapatommal koncerteket adunk, evangélizációkra, jótékonysági rendezvényekre, ifjúsági táborokba járok. Rendhagyó osztályfőnöki órákat, iskolakoncerteket tartunk ott, ahová meghívnak minket. A gyerekeim közelsége és az ő történeteik segítenek abban, hogy könnyebben megszólíthassam a különböző korú gyerekeket, fiatalokat.

Láthatólag nagy az összhang köztetek Gabival. Az egyik klipedről készült egy werkfilm, amelyben van egy vicces jelenet: amikor egy ominózus résznél alig tudtad felbosszantani őt.

Ott a klipben nehezen boldogultam, de otthon azért könnyebben megy… Mindketten lobbanékony természetűek vagyunk, olyankor hangosan kiadjuk magunkból a feszültséget. Két perc múlva aztán nyugodtan megbeszéljük a dolgot. Én alapvetően nem tudom magamban tartani a problémákat. Megpróbáltam, de ez megmérgezte az otthoni légkört. Ha magadban őrlődsz, akkor nem tudod feldolgozni a feszültségeket, és végül a legapróbb dolgot is támadásnak fogod fel. Mi Gabival azt valljuk, hogy mindent meg lehet és kell is beszélni egymással.

Milyen közös cél lebeg előttetek a gyermekeitek nevelésében?

A legtöbb, amit adhatunk nekik, hogy hitre neveljük őket. Nálunk természetes, hogy Isten megszólítható. Kézzelfogható számukra, hogy Isten szeret minket, és mi is szeretjük őt. Tudják, hogy apa, anya munkája Isten szolgálata. Természetesen nem tudunk helyettük Isten mellett dönteni, de a legtöbbet akkor adjuk nekik, ha egy kritikus helyzetben – amit nyilván nem kívánunk megélni – a szüleik és Jézus közül Jézust tudják választani.

Megjelent a Family magazin 2018/1. számában.

A szerzőről


Lapozzon bele a legfrissebb lapszámunkba!

Story Oldal