Zűrzavaros, talmi kincsekkel teli világunkban szomjazzuk mindazt, ami tiszta, igaz, hiteles, ami épít, gazdagít, felemel. Hogyne vágynánk hát azoknak a társaságára, akikből ilyen lelkület árad?
Az elmúlt időszakban sokat gondolkodtam azon, vajon mi lehet ezeknek az embereknek a titkuk. Miért jó a közelükben lenni, miért nézünk fel rájuk, miért merjük megosztani velük akár a legbensőbb kételyeinket is, tudva, hogy van rá megbízható, mélyen megharcolt válaszuk?
Arra jutottam magamban, hogy hit és hitelesség egymástól elválaszthatatlan – nem véletlenül azonos a két szó gyökere. Azoknak, akik hiteles hívő életet élnek, nincs kettős identitásuk, vagyis egy hétköznapi és egy vasárnapi énjük: az ünnepi öltözékkel együtt nem akasztják a szögre azt, amit a prédikációban hallottak, hanem megpróbálják megvalósítani a mindennapokban is. Elesnek és felkelnek a házasságukban, a családi életükben, a munkahelyükön, a baráti kapcsolataikban, de ragaszkodnak mindahhoz, amit Isten Igéjéből megértettek és megtanultak, mert tudják: csak így maradhatnak az egyenes úton.
Másrészt azt is megfigyeltem, hogy a hitelességet nem adják ingyen: próbák nélkül bizony nehéz hiteles életet élni. Hiszen akkor derül ki, hogy mi van igazán a szívünkben, amikor a nagy mélységekben járunk. Akkor méretnek meg a szavaink – hogy amiről esetleg korábban bőszen szónokoltunk, az csupán üres szólam volt-e, vagy olyan erő, amely valóban megtart a nyomorúságban is…
Őszi lapszámunkat olvasva sokszor elöntött a hála: olyan jó volt ennyi hiteles életúttal megismerkedni! Beszélgetéseink szereplői őszintén meséltek hegyekről és völgyekről, hitharcokról és a minden körülmények között megtapasztalható kegyelemről. Érdemes „melléjük telepedni” és meghallgatni történetüket, mert megtapasztalásaik révén mi is gazdagodhatunk – és hiteles tanítványá válhatunk.
Győri Virág
főszerkesztő
A szerzőről
