Barion Pixel
bezár

Lehetetlen küldetés?

Tanévkezdés stresszmentesen

Augusztus végén a legtöbb anyuka már vágja a centit, hogy újra normál kerékvágásba kerüljenek a hétköznapok. Igen ám, de azt a „centit” be is kell szerezni, és rögtön jönnek vele a további kérdések: hajlítható legyen-e a vonalzó, vagy sem? Jó lesz-e a piros tornanadrág, ha van rajta egy kis minta? Hol kapható még átlátszó borító, amely éppen kevés lett? Nem egyszerű az évkezdés egy iskolással sem, de néggyel például rémálommá is válhat. Hogyan könnyíthetjük meg ezt az időszakot mind a magunk, mind gyermekeink számára? A témáról tapasztalt nagycsaládos anyukákat kérdeztünk. Talán még nincs késő, hogy néhány jó tanácsot megfogadjunk – vagy legalább jövőre ügyesebbek leszünk.

Kezdjünk hozzá időben!

Emília már rutinos tanévkezdő: négy gyermeke iskolás, köztük az első kettő ikerpár, így olyan szeptembere még sosem volt, amikor csak egy gyerek ment náluk suliba.

„A sikeres tanévkezdés a tanév végén kezdődik” – mondja Emília. Éppen ezért ők még júniusban elkérik a következő évi tanszerlisát a tanítóktól, amelyet a korrektebbek júliusig bezárólag el is küldenek. Ekkor a listákból készítenek egy összesítettet, amelyre rászámolják a tartalékokat, így körülbelül egy másfeles szorzóval ki is alakul mindenből a végleges darabszám. Ezt a listát aztán leadják a helyi papírboltban, a boltos összerakja a csomagot, ők pedig otthagyják nála a félhavi fizetésüket, de boldogság van, kész a beszerzés egyik része.

A füzet- és könyvborítók becserkészése nehezebb feladat, mert nem könnyű előre megtippelni, pontosan mennyi kis és nagy alakú könyv lesz a következő tanévben, így az előző évi méretekre rá szoktak számolni plusz tíz százalékot, és annyi csomagolóanyagot vesznek.

A tornaholmik vásárlása is többkörös családi móka, de legalább légkondicionált helyen töltik az időt addig is. Vagy nincs akkora méret, vagy nincs olyan szín a ruhákból, vagy az ugrókötél fogyott el, vagy a megfelelő méretű labda nincs már készleten. Megrendelni, másik áruházba menni, várni – augusztus végéig legalább mindig van programlehetőség…

És persze ha több iskolatáskára, tolltartóra is szükség van, Emília azt javasolja, hogy érdemes elmenni egy outletbe vagy körbenézni a webáruházakban: van, ahol a harmadik darabot ingyen adják, és persze az árkülönbség is nagy lehet az üzletek között. A nevek, monogramok írogatásával szintén nem tanácsos megvárni az augusztus végét…

Nyugalom és sok beszélgetés

Orsiéknál is négy iskolás kezdi majd az évet, az ötödik még csak óvodás, Orsi pedig pedagógus – így aztán rutin és tennivaló van náluk is bőven. Ő nem annyira az eszközök, mint inkább a lelki hangolódás felől közelíti meg a szeptembert. „A szülőben mindenképpen nyugalomnak kell lennie, mert minden átragad a gyerekre” – hangsúlyozza. Ha a szülő lelkes és kiegyensúlyozott, akkor a gyerek is könnyebben viseli a váltást. Igen, vége a nyárnak, de ott vannak még a szép őszi hétvégék, amikor töltekezhet a család. „Mindig nehéz visszatérni a napi rutinhoz, de anélkül meg káosz lenne az egész élet. Szóval amikor kinyaraltuk magunkat, és az idő is enyhül, akkor természetes, hogy közeledik az iskola. Az utolsó héten lehet a barátokkal, osztálytársakkal találkozókat szervezni, így jobban rá tudunk hangolódni a viszontlátásra.”

Orsi arra törekszik, hogy az írószereket, füzeteket külön-külön szerezze be mindegyik gyerekkel, mert így jobban tud figyelni az egyéni igényekre. Később is fontosnak tartja az olyan kis gesztusokat, mint hogy a finom tízórai mellé egy-egy kedves üzenetet is csúsztasson az uzsonnás dobozokba.

A férjével ügyelnek arra is, hogy az utolsó héten már korábban lefeküdjenek a gyerekek, hogy a szeptemberi reggelek ne legyenek olyan drasztikusak. „És meg kell beszélni, hogy csupa új dolgot, érdekességet fognak tanulni, amire itthon is kíváncsiak vagyunk” – javasolja Orsi. Náluk amúgy is nagyon lényeges családi program az esti beszélgetés, amikor mindenki elmondhatja, ami a szívét nyomja, vagy ami történt vele. A megnyugtató közeg, az érdeklődés, a biztatás az alap, amelyre építkezhetnek. „Mi is gyakran mesélünk a saját gyerekkorunkról, hogy nekünk milyen volt annak idején a táskánk, a sulink, a padtársunk, a tanáraink: így ők is könnyebben tudnak miről beszámolni, és pozitívabban állnak hozzá az újdonságokhoz. Főleg akkor fontos ez, ha elsős kisdiák van a családban” – teszi hozzá Orsi.

Az imádság ereje

Miriaméknál három iskolás fiú van, és általában ő vásárol be mindent, mert – mint mondja – náluk a három gyereknél az, hogy „majd együtt kiválasztunk mindenből olyat, amilyet szeretnél”, körülbelül kéthetes projekt lenne. Esetleg egy pár füzetet választhatnak ők maguk, a többit Miriam szerzi be a lista alapján, amelyet a tanév végén megkapnak. Általában augusztus utolsó hetében nagy ruha- és cipőpróba van otthon, és összeírják, kinek mi hiányzik a tornaórákra és az edzésre.

Mivel a férje egy éve külföldön kapott munkát, Miriamnak sok feladatot egyedül kell megoldania. „Ilyenkor Istentől kérek erőt és bölcsességet. Mindig csak a következő tennivalóra koncentrálok, lépésről lépésre haladok előre.”

Sajnos szeptember elsejével sem oldódik meg minden, főleg, ha különórákra is járnak a gyerekek, mint Miriaméknál: „Ami még nehéz nekem, az a sok szülői értekezlet, sport-, nyelv-, zeneiskolai beiratkozás és órabeosztás az első hetekben. Ez egy igazi logisztikai kihívás: összerakni, hogy mindenki el tudjon jutni, ahova kell, és ne ütközzön semmi semmivel, sőt ha lehetséges, párhuzamos legyen a trombita- és a zongoraóra legalább két gyereknek, hogy ne kelljen naponta hatszor taxizni őket… Isten ehhez is tud bölcsességet és megértő szülőtársakat adni, sokszor szinte csodásan alakultak a dolgok – sokkal jobban, mint ahogy én elterveztem. Csak nem szabad elfelejtenem ezt is Istenre bízni. És hinni abban, hogy ha nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy én kiagyaltam, akkor valószínűleg jobb terve van számunkra…”

Hogy a gyerekek lélekben is tudjanak készülni, Miriam a sulikezdés előtti estén mindegyikükkel szokott külön-külön is imádkozni. „Kérem Istent, hogy tegye őket kedvessé őelőtte és az emberek előtt, hogy jó döntéseket tudjanak hozni, főleg ha iskola- vagy tanárváltás van. Tudjanak beilleszkedni, barátokat szerezni, barátokká válni. Fejlődjenek Isten dicsőségére, ismerjék fel az adottságaikat, és találjanak örömöt abban, amilyeneknek Isten teremtette őket. Azt vettem észre, hogy így nem izgulnak annyit, jobban tudnak aludni, mert ők is tudják, hogy Isten kezében vannak.”

***

Végül búcsúzóul még egy jó tanács szeptemberre: ha sikerült beszerezni minden szükségeset, kialakult a napi és heti menetrend, és mindenki eljutott a megfelelő helyre, akkor üljünk be egy finom sütire vagy kávéra valahová – hiszen van mit megünnepelnünk.

A cikk a Family magazin 2019/3. lapszámában jelent meg. 

A szerzőről


Lapozzon bele a legfrissebb lapszámunkba!

Story Oldal