Mit keres egy szív alakú párna a sebészeten? És mi lehet ebben olyan fontos, hogy sebészorvosok egy-egy zsáknyival a kezükben mennek végig a kórház folyosóján? „Szívügyükről”, a párnák mögötti szolgálatról Mészárosné dr. Seres Leila és Bödőné Somogyi Irén mesélt nekünk.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy foltvarró kör Székesfehérváron – valahogy így indult a történet, amelyről Irénke mesél. Az ottani baptista gyülekezet adott otthont ennek a női alkalomnak, amely a kezdetektől nyitott volt, bárki bekapcsolódhatott a patchworközésbe. Amikor a Magyar Foltvarró Céh felhívásán keresztül 2010-ben először h allottak a szívpárnaprogramról, rögtön elhatározták, hogy csatlakoznak hozzá, hiszen így olyasmit alkothatnak, amivel mások segítségére is lehetnek.
Nagyra nőtt mag
– Az ötlet Amerikából indult – veszi át a szót Leila –, ott találták ki a párna formáját, méreteit és a töltet pontos súlyát a mellműtéten átesett betegek igényeihez igazítva. Ez ugyanis nem egy mutatós dísz, hanem hasznos segédeszköz a mellrákból gyógyuló betegek számára: a hónuk alá tehetik, így csökken a fájdalmuk, és könnyebben tudnak pihenni. A váll megtámasztásával segíti a kar nyirokkeringését, és az autóban a biztonsági övet is jobban el lehet vezetni anélkül, hogy a sebet szorítaná az öv. Szívműtét után is nagyon jól használható.
A pontos leírás végül Dánián keresztül ért Magyarországra, azon belül is először a Magyar Foltvarró Céhhez. Az azóta eltelt kilenc év alatt pedig a szolgálat nagyra nőtt…
– Kezdetben a budafoki baptista gyülekezetből a kórházlátogatók vitték be az első párnákat az érintetteknek. Mára már sokan ismerik ezt a missziót a honlapunknak és az önsegítő csoportoknak, illetve a Mellrákfórum és a Magyar Rákellenes Liga elkötelezett munkatársainak köszönhetően. Ahogyan nőtt a részt vevő kórházak száma, illetve a párnák iránti igény, úgy csatlakozott országszerte egyre több baptista női kör a kezdeményezéshez, így Debrecenben, Kispesten, Rákoscsabán, Szegeden, Pécsett, Kaposvárott, Selypen, Aszódon, Miskolcon is rengeteg párna készül. Bekapcsolódott a munkába a Kőszikla Siketek Baptista Gyülekezete és a kiskunhalasi szeretetotthon fogyatékos felnőtteket foglalkoztató napközije is, nekik is számtalan csodaszép darabot köszönhetünk. A készítők pedig nemcsak az idejüket és a munkájukat szánják erre a szolgálatra, hanem sokszor ők veszik meg az alapanyagokat, vállalják a fuvarozást, vagy épp süteményt visznek az alkalmakra, hogy vidámabban menjen a munka.
Hétköznapi hősök
Persze a vidámság mellett komoly szervezőmunka és imádkozó háttér áll a szívpárnák mögött.
Volt olyan kórház, ahová hosszú évekbe telt, mire Leiláéknak sikerült bejutniuk – pedig ő maga kutatóorvosként kollégákkal, barátokkal tudott egyeztetni róla… Az is előfordult, hogy egy beteg vitt be néhány párnát a szobatársaknak, miután ő maga megtapasztalta, hogy milyen nagy segítség volt – és utána már engedték hivatalosan is. De olyat is tapasztaltak, hogy a kórház gyógytornásza állt rögtön a kezdeményezés mellé, felismerve, hogy milyen jól lehet használni a párnákat a tornák során. Maga a program egyébként önkéntes, nonprofit tevékenység, és kizárólag térítésmentesen, ajándékként szabad a betegeknek a szívpárnákat adni.
Irénke mesél arról is, hogy a varrós alkalmak nyitottak, legalább felerészben olyanok vesznek részt rajtuk, akik nem tagjai az adott gyülekezetnek.
– Az érintetteknek pedig rengeteget jelent a fizikai segítségen túl az a szeretet, amelyet megéreznek az ajándékból, amely a műtét után az ágyukon várja őket szépen becsomagolva. A leírásban megtalálják a honlapunk címét, azt, hogy kik készítették a párnát, és találnak egy igeverset, valamint egy ígéretet is, hogy valakik imádkoznak értük. Ennyi elég is lehet annak, aki talán épp a miérteket keresi, talán Istent vádolja, hogy miért éppen ő… Mert egy ilyen operáció lelkileg is hatalmas mélypont egy nőnek.
– Nagyon sok köszönőlevelet kapunk, mert valóban sokat jelent ez a kedvesség az érintetteknek – folytatja Leila, akinek rengeteg munkája van abban, hogy összekapcsolja a készítőket a szállítókkal és a kórházakkal, bennük pedig a betegekkel. – Isten szeret minket, és minket is megvigasztalt, amikor szükségünk volt rá. Ezt az átélt szeretetet és vigasztalást szeretnénk eljuttatni másokhoz is.
Leilának személyes indítékai is voltak arra, hogy belevágjon ebbe a szolgálatba. Férje, Kálmán első felesége mellrákban szenvedett – Leila most, sok évvel Gyöngyvér halála után az iránta való tiszteletből is viszi azokra az osztályokra a szívpárnákat, ahol sorstársak gyógyulnak, és ebben természetesen a férje is támogatja, illetve a sógornője is segíti: ő szabja a párnákat. És ha belegondolunk, hogy évente több mint hétezer mellrákműtétet végeznek, ők pedig jelenleg évi kétezer-ötszáz párnát készítenek, láthatjuk, hogy bőven van még teendő.
És hogy mire lenne szükségük? Leginkább a szállításban kellene a segítség, de azt mondják, ha több anyagot tudnának venni, bármennyi párnát megvarrnának. Persze a segítő kezek is jól jönnek, akkor is, ha nem tudnak varrni: párnát tömni, csomagolni ugyanis bárki tud. És hát nem ártana néha egy kis pluszidő is, hiszen ezt a szolgálatot a munkájuk, elfoglaltságaik mellett mindnyájan önkéntesen, a családjuk és a baptista egyház támogatásával végzik. Nem véletlenül jelölték őket a Mellrák Elleni Küzdelem Hétköznapi Hősei Díjra…
További információ: www.szivparna.hu
A cikk a Family magazin 2019/1. lapszámában jelent meg. Fotó: Mészáros Péter.
A szerzőről
