20 + 1 praktikus tanács a pszichológustól
A tanév végéhez érve biztosan elterveztünk már néhány programot. A korábbi családi nyaralásaink tapasztalatai alapján azonban vegyesek is lehetnek az érzelmeink: előfordulhatott, hogy fáradtabban érkeztünk haza, mint ahogyan elindultunk, és az is lehet, hogy az együtt töltött egy-két hét után megrökönyödve konstatáltuk, kivel is élünk egy házasságban, a gyerekeinkről pedig nem hittük el, hogy valóban a mi nevelésünk… Lehet, hogy már nem is merünk nyaralni menni? Vagy minden évben elhatározzuk, hogy most másképpen lesz, de a végeredmény mégsem változik? Hogyan sikerülhet idén mégis jól a nyaralásunk?
Az előkészületek idején
- Mindenekelőtt vegyük számba a korábbi utazási élményeinket és tapasztalatainkat! Hol, mikor éreztük magunkat eddig a legjobban? Mi az, amiről már megtapasztaltuk, hogy nem működik? Hogyan készültünk, mit mulasztottunk el, hogyan kezeltük a váratlan helyzeteket?
- A megfelelő úti cél, utazási mód és szállás kiválasztása már több mint fél siker. Válasszunk körültekintően!
- Fogalmazzuk meg konkrétan az elvárásainkat, igényeinket, és beszélgessünk róluk! Ismerjük fel az irreális elképzeléseinket, így megóvjuk magunkat és családunkat a felesleges frusztrációktól és csalódásoktól. Elképzelhető, hogy az a kép él bennünk, hogy a tengerparton olvasgatunk majd, romantikus vacsorán veszünk részt a párunkkal, kipihenjük magunkat, és ráérősen megnézzük a híres múzeum aktuális kiállítását. Gondoljuk át, mi valósítható meg mindebből, és ezt ütemezzük be! Mindegyikünknek legyen legalább egy „programja”, amely számára a nyaralás egyik csúcspontja lehet!
- Készüljünk együtt! Nézzünk útifilmeket, fényképeket, olvassunk utána, készítsünk egy hozzávetőleges időbeosztást, amelyben megjelenhetnek a vágyaink, ugyanakkor amely illeszkedik a gyermekeink életkorához és érettségéhez is. Lehet, hogy a gyermekeink élveznék azt is, ha megbíznánk őket feladatokkal, például egyikük olvasson utána a város történelmének, a másikuk pedig a helyi élővilágnak. Ha hosszabb ideig tart az utazás, útközben sort keríthetünk ezekre a beszámolókra.
- Szemléljük reálisan a dolgokat! Attól még, hogy nyaralunk, szülők maradunk, gyermekeinknek ugyanúgy – vagy még jobban – szükségük lesz ránk, mint a hétköznapokban. A sok élmény sok feldolgozást kíván. Ha ezzel nem számolunk, mindnyájan kipurcanunk a nyaralás végére. Iktassunk be pihenőnapokat, a szabad játéknak is hagyjunk helyet! Jóllehet a nyaralás más, mint a hétköznapok, kisebb gyermekek számára azonban ekkor is fontos a napirend, annál is inkább, mivel azon kívül minden új lesz számukra. A programunkat ennek megfelelően állítsuk össze!
- Nézzünk szembe azzal is, hogy ez a pár nap erőfeszítéseket is fog igényelni a részünkről, tehát ne várjunk nagy nyugalmat és pihenést. Viszont remek lehetőség lesz a közös élményekre, együttlétre, hogy a hétköznapi rohanás helyett minőségi időt töltsünk együtt – ez a nyaralás igazi lényege.
- A párunkkal beszéljük meg előre azt is, hogyan fogjuk egymást néha tehermentesíteni. Például a délutáni alvás alatt egyik nap az egyikünk, a másik nap a másikunk megy el valahová. Több gyerek esetén néhány órára meg is oszthatjuk magunkat – egyikünk hegyet mászik a nagyobbal, a másikunk strandol a kicsivel.
- Jussunk egyetértésre a telefon- és számítógép-használat kérdésében is! Saját magunknak is szabjunk határt ebben, és a nagyobb gyermekeinkkel is tisztázzuk előre a szabályokat!
- Beszéljük meg a csomagolás idejét és menetét is! Ha az indulás előtti egész éjszakát pakolással töltjük, hullafáradtan indulunk útnak, ami garantáltan feszültségeket fog okozni.
- Ha tehetjük, érdemes a nyaralás előtti napokban pár olyan órát beütemeznünk, amikor a társunkkal kettesben kikapcsolódhatunk – sokat segíthet a ráhangolódásban; nem fogjuk úgy érezni az első időkben, mintha egy idegen lenne mellettünk.
- Szervezzük meg a hazajövetel utáni néhány napot is! Mikor és hogyan, kinek a segítségével zajlik a kipakolás, a mosás stb.? Egy esti érkezés után mindenki számára megterhelő másnap iskolába, óvodába, dolgozni menni. Jó, ha van pár nap az átállásra és a szusszanásra, amikor talán ismét adódhat a párunkkal kettesben egy kis kimenő.
- Tudatosítsuk magunkban, hogy a nyaralástól a nehézségeink nem fognak megoldódni; (nagyjából) ugyanabba az életünkbe fogunk hazaérkezni, amelyből elindultunk.
A nyaralás alatt
- A tervek fontosak, de kezeljük őket kellő szabadsággal! Vegyük figyelembe az aktuális időjárást, a gyermekeink állapotát, a váratlanul kínálkozó lehetőségeket! A terv segítség, nem pedig bilincs.
- Kommunikáljunk egymással! Ránk törhet olykor fáradtság, düh, szeretnénk egy picit elidőzni valahol… Beszéljük róla, hiszen így sok minden megoldható! Ne gyűjtsük magunkban a frusztrációinkat, és ne várjuk a társunktól, hogy folyamatosan a kívánságainkat fürkéssze!
- Segítsük gyermekeinket a feldolgozásban! Esténként tarthatunk összefoglalót a napról: mi volt a legjobb, mi volt nehéz. Ha valamelyik gyerekünk szeret írni, rajzolni, fotózni, videózni, biztosítsunk számára erre lehetőséget.
- Hagyjuk elmélyülni gyerekeinket! Egy félnapos kagylószedegetés vagy homokvárépítés az, ami a legtöbbet jelentheti számukra, és ami a leginkább megmarad bennük. Ne feledjük: a kevesebb több! Nem baj, ha pár épületet vagy múzeumot emiatt kihagyunk.
- Ne várjuk a gyermekeinktől, hogy a szabadságunkra való tekintettel kímélni fognak minket!
- Ne feledjük: minél többet teszünk bele, annál inkább gazdagodunk mi is! Tehát legyünk ott teljes erőbedobással, és ne a telefonunkat nyomkodjuk! Élvezzük az adott pillanatot!
A nyaralás után
- Tartsunk közös kiértékelést a nyaralásunkról, amelyen megbeszéljük, kinek mi volt a legmeghatározóbb élménye, mit csinálnánk másképpen, hogyan oldottuk meg a nehézségeket, min fogunk legközelebb változtatni.
- Tarthatunk élménybeszámolót a nagyszülőknek, unokatesóknak is, amelyre gyermekeink akár rajzokkal, videókkal, fényképekkel is készülhetnek. Ez is segíti a feldolgozást.
+ 1. És legfőképpen: legyünk hálásak a családunkért, az együtt töltött időért!
A cikk a Family magazin 2019/2. lapszámában jelent meg.
A szerzőről
