Gyökössy Endre egyik könyvében H-vitaminnak nevezi a hálaadást, mivel ugyanannyira szükséges a léleknek, akár a vitamin a testnek, így a napi hálaadás nem más, mint „egy csepp egészség minden napra”. Ez a gondolat ragadta meg és kezdte foglalkoztatni évekkel ezelőtt Tolner Pétert, a hvitamin.hu weboldal és a H-vitamin mozgalom alapítóját és vezetőjét. Feleségével, Tolner-Pozsonyi Gabriellával minél több embernek próbálnak segíteni abban, hogy a hála a mindennapjaik részévé válhasson, és így teljesebb, lelkileg egészségesebb életet élhessenek. Saját nehézségeik közepette tapasztalták meg, hogy hálás szívvel még a válságos helyzetek is könnyebben elviselhetők.
A H-vitamin egy hála alapú lelkiegészség-program, amelyet a Tolner házaspár és önkéntes csapatuk azért hívott életre, hogy egyrészt felhívják a figyelmet a hála fontosságára, másrészt eszközöket is biztosítsanak ahhoz, hogy a hálaadás szokása mindenki számára elsajátítható legyen.
– Hiszünk abban, hogy az életben a nagy változások apró lépésekkel kezdődnek, vagy azokból tevődnek össze. Elég, ha valaki napi néhány percet tölt a hálatémák összegyűjtésével, de fontos, hogy ezt mindennap megtegye – magyarázza Gabriella.
– Talán a legjobb eszköz erre a hálanapló – teszi hozzá Péter. – Persze ezt nem mi találtuk ki, de fejlesztettünk egy hálanapló-alkalmazást, a Hvitamin appot, amely ingyenesen letölthető a különféle okoskészülékekre. Emellett kidolgoztunk egy e-mail alapú mentorprogramot is. Aki regisztrál, azt a napi bátorító e-mailek végigkísérik a hálanapló vezetésének első harminc napján, hogy kitartson az elhatározása mellett, és ezáltal a hálaadás a mindennapjai részévé, szokásává váljon.
– Az applikációt is úgy módon alakítottuk ki, hogy mindenben ezt a célt támogassa, hiszen szinte minden eleme testre szabható, személyessé tehető. Persze van, aki nem az applikációt használja a hálatémák gyűjtésére, hanem kockás füzetbe jegyzi fel őket; a lényeg, hogy mindenki megtalálja a saját módszerét – emeli ki Gabriella.
Igaz, sokszor nem könnyű észrevenni az életünkben, hogy mi mindenért lehetünk hálásak, például ha éppen nehézségeken megyünk keresztül, vagy ha hajlamosak vagyunk a javító szándékú kritizálásra.
– A hála döntés, nem pedig érzelem kérdése. Lehet, hogy egy helyzetben nem érezném, de dönthetek úgy, hogy igenis hálás leszek – hangsúlyozza Péter.
– Valóban: meggyőződésünk, hogy a hála tanulható – teszi hozzá Gabriella. – Azt is érdemes felismernünk, hogy milyen szemmel nézzük a körülöttünk lévő világot. Nagyon könnyű magunkat áltatni, hogy én csak jót akarok, illetve jobbító szándékkal jegyzek meg valamit, ugyanakkor nem veszem figyelembe azt, hogy a környezetemre ez milyen hatással lehet. Nem árt végiggondolni, hogy tényleg le szeretném-e cserélni a mindenben hibát kereső szemüvegemet. Azt tanácsolom, hogy aki ezen az úton szeretne elindulni, az először is nyissa ki a szemét – ne csak lelkileg, hanem akár fizikailag is! Például amikor végigmegy egy utcán, egyszerűen lássa meg, hogy mi az, ami körülveszi. Én mostanában azt csinálom, hogy ha bent vagyok a városban, fölnézek a házakra. Olyan gyönyörű homlokzatokat lehet látni! A szépségük ad egy pillanatnyi feltöltődést az embernek, és utána pöröghet tovább a nap. Először észre kell vennünk a látszólag maguktól értetődő dolgokat, örömöket az életünkben, és a következő lépés lehet az, hogy ezeket le is írjuk a hálanaplóba.
A hatás nem marad el
De miért is érdemes erőfeszítéseket tennünk annak érdekében, hogy a hálás szemlélet a mindennapjaink részévé váljon?
– Három fő területen tapasztalhatunk pozitív változást az életünkben: fejlődik az örömre való képességünk (és ezáltal a lelki jóllétünk), az élettel való általános elégedettségünk, és nem utolsósorban az emberi kapcsolatainkra is jó hatással lesz – magyarázza Péter. – A jeles neveléstudományi szakember, Uzsalyné dr. Pécsi Rita is kiemeli, hogy az emberi kapcsolatok összetartó eleme a hála. Egészen más, ha hálával tudunk egymásra gondolni, mert ez rászoktat minket arra, hogy figyelmesebbek legyünk, és észrevegyük a másikban a pozitív vonásokat.
Az átfogóbb pozitív változások mellett számos járulékos hatást is megemlít a házaspár. Sokakat rendszerességre és tudatosságra szoktat a hálanapló vezetése, és megtanulják a rossz dolgoknak is meglátni a jó oldalát. A hálaadás segít nemcsak átrohanni a mindennapokon, hanem megélni a jelent is. A rezilienciát – vagyis az érzelmi ellenálló képességet – szintén remekül fejleszti a hálás szemlélet. Ez a gyakorlat jó hatással lehet az enyhe depresszióra is, de sokan arról is beszámolnak, hogy magabiztosabbá váltak, növekedett az önbecsülésük, hiszen a körülöttünk lévő dolgokon és embereken kívül érdemes megtanulnunk hálát adni önmagunkért is.
Az arany középút
Talán meglepő gondolat, de a házaspár tapasztalatai alapján a hálaadást is lehet túlzásba vinni, ha ezáltal elmulasztjuk megélni a negatív érzéseinket.
– Azt gondolom, hogy a pozitív és a negatív érzések egyaránt hozzátartoznak az élethez – mondja Gabriella. – Ugyanúgy előrevivő lehet akár egy fájdalom, akár a harag is, persze akkor, ha megfelelően van kezelve. Viszont ha valaki a negatív érzéseit el akarja nyomni a hálaadással, és folyamatosan csak a pozitív dolgokra tekint, az hosszú távon nem biztos, hogy jó hatással van. Adódhatnak olyan élethelyzetek – például egy tragédia a családban –, amikor nem feltétlenül tudunk szívből hálát adni, és amikor a szomorúságot, fájdalmat kell előbb megélnünk. Ilyenkor nem szabad olyan elvárásokat támasztanunk magunkkal szemben, amelyeknek nem tudunk megfelelni. Érdemes ebben is megtalálni az arany középutat, józanul használva a hálaadást. Nyilván a környezetünkben inkább a negatív hozzáállást tapasztaljuk – ezzel persze fontos, hogy szembeszálljunk –, ugyanakkor a túlzásoktól is óva inteném mindannyiunkat.
Mintha megnyílna egy kapu fölfelé
A hálás szemlélet nemcsak az emberi kapcsolatainkra lehet pozitív hatással, hanem új dimenziókat nyithat meg az Istennel való kapcsolatunkban is.
– Ha hálaadással imádkozom, akkor olyan érzésem támad, mintha megnyílna egy kapu fölfelé, és olyan gondolatokkal, érzésekkel gazdagodom, amelyekkel egyébként nem tudnék – meséli Péter.
– Ezzel tulajdonképpen Istennek engedelmeskedünk – folytatja Gabriella –, hiszen ő mondta azt, hogy „mindenben hálát adjatok”, és azt már megtapasztalhattuk, hogy amit Isten javasol nekünk, arra érdemes hallgatnunk.
A hálaadással kapcsolatban a legjobb útmutatást a Bibliában találjuk. Azt is megfigyelhetjük, hogy Jézus több csodatétele (például a kenyérszaporítás) előtt először hálát adott. Tolner Péter ennek kapcsán más dolgokra is rávilágít:
– Jézus nem azt csinálta, hogy odament, és egyszer csak csodát tett, hanem előbb megkérdezte a tanítványaitól, hogy mitek van. Vagyis oda kellett tenniük Jézus elé azt a keveset, amijük volt. És ő abból tett csodát, sőt: több mint elég lett a nagyon kevés. Ebben a megközelítésben a félig tele, félig üres pohár gondolata is új megvilágításba kerül. Lehet egy „isteni olvasata” is: ha van egy poharam, és abban annyira kevés valami van, hogy szinte alig látszik, vagy emberi szemmel nem is látható, Isten akkor is képes arra, hogy csordultig teletöltse, ha odateszem elé. Abban a pillanatban már én magam is másképpen gondolok rá: nem úgy, hogy itt van ez a nagyon kevés, ez a szinte semmi – hanem úgy, hogy itt van a valamim, amit Isten bármikor képes megáldani és megsokszorozni.
Első lépések a hála útján:
- Cseréljünk „szemüveget”!
- Vegyük észre a hálatémákat!
- Írjuk le őket!
- Olvassuk vissza este/hétvégén, amit írtunk!
Megjelent a Family 2019/4. számában.
