bezár

Fő a rugalmasság!

Hogyan éljünk egy folyton változó világban?

A világ felgyorsult, és ez nemcsak a gyorsvonatok, gyorsszervizek, gyorséttermek, mikrohullámú sütők, instant levesek, eldobható pelenkák és rapid tabletták népszerűségén látszik. A megnövekedett tempóval párhuzamosan a változások is egyre gyorsabban követik egymást. A sarki kisbolt helyén pár nap alatt divatos kávézó nyílik. A lépcsőházban folyton cserélődnek a lakók. A munkahelyünkre új kollégák érkeznek. A divat, a trendek, a szériák, sőt mintha az egymást követő generációk is egyre gyorsabban váltanák egymást, legalábbis egyre nagyobb az eltérés, s így egyre nehezebb az átjárás a különböző nemzedékek között. A jövő egyre kevésbé belátható, tervezhető és kiszámítható.

Hogyan éljünk hát egy olyan világban, ahol az egyetlen biztos dolog a változás, a bizonytalanság? Bár néha úgy érezzük, hogy egyszerűbb lenne kivonulni a világból és berendezkedni egy élhetőbb, lassabb életre, tudjuk, hogy a küldetésünk nem erről szól, hanem hogy jelen legyünk a világban, sőt pozitív hatással legyünk rá. Jézus azt mondta az Atyának: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,15) Keresztényként a változatlan, örök Istent, az ő igazságait, örökkévaló igéjét kell hitelesen képviselnünk egy folyton változó világban.

Tartalomhoz a forma

Állandóság és változás, változó és változatlan – Istennek mindkettő része. Ő az, „akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka” (Jak 1,17). „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8) Ugyanakkor Isten folyton mozdul az emberiség felé, mert szereti az embert. Amikor az Ószövetség törvényein keresztül már a választott nép sem tudott kapcsolódni hozzá, Jézus Krisztusban emberré lett, egészen közel jött hozzánk, a Szentlélek által pedig még közelebb jön, az életünkbe költözik. Örökké változó, rohanó világunkban is el szeretne érni bennünket és rajtunk keresztül másokat is. Az „elveszettek” azonban egyre újabb és újabb kötelékektől szenvednek. Mások a kérdéseik, mások a szükségeik, mint akár csak egy-két évtizeddel ezelőtt. A kultúra, a számukra érthető nyelv és ismerős környezet is folyton változik. Így az egyház, a hívők közössége számára is elkerülhetetlen a változás, ha el szeretnék érni az örömhírrel azokat, akik még nem hallották.

De mi az, ami változhat, és mi az, ami nem? Fontos, hogy a csomagolás, a forma, a nyelv minél érthetőbb, korszerűbb legyen, hogy az üzenet az értékek célba juttatását szolgálja. Az igazság, a valóság azonban soha nem változhat. Így bármennyire kellemetlennek, a modern ember számára korszerűtlennek tűnik is az evangélium üzenete, nem vehetjük el az élét, mert csak „az igazság szabadít meg” (Jn 8,32). Persze ez nem egyszerű feladat. Sokan éppen azért ragaszkodnak a jól bevált formákhoz, mert azt hiszik, ezzel tudják megőrizni az igazságot, az értékeket – olyannyira, hogy néha idővel már ez a próbálkozás válik a saját igazságukká.

Nehézség vagy kihívás?

Nincs ez másként a családban sem. Szülőként arra hívattunk el, hogy értékeket adjunk át a következő generációnak – olyan értékeket, melyek egy értelmes élethez, sőt az örök élethez segítik őket. Miként is kellene ezt tennünk? A hogyanokról ma már nincsen generációról generációra átadható válaszunk. A szülői hivatás ma is ugyanaz, mint ötszáz éve: Isten átmenetileg ránk bíz egy életet, hogy feltétel nélkül szeressük, gondozzuk, és a tőlünk telhető legjobb módon átadjuk neki azokat az értékeket, melyeket mi is kaptunk. De a gyermekeink élete merőben más, mint amilyen a mi gyermekkorunk volt. A valóság olyan gyorsan változik, hogy nem tudunk felkészülni mindenre – ahogyan az élet más területein sem.

A helyes válaszok, reakciók megtalálásához, illetve az életben való boldoguláshoz éppen ezért óriási szükségünk van egy olyan tulajdonságra, amelyet így neveznek: lelki rugalmasság. Ha egy anyag elveszíti a rugalmasságát, akkor merevvé válik, vagy eltörik; ugyanígy a lelki merevség is fájdalmas kapcsolati törések vagy hitkrízisek előidézője lehet. Azon ugyanis nemigen tudunk változtatni, amilyen világban élünk, a saját hozzáállásunkon azonban igenis alakíthatunk. Meghúzhatjuk a határainkat, és törekedhetünk arra, hogy a nehézségekben, új helyzetekben is kihívást vagy lehetőségeket lássunk.

Mint például az egyik ismerősöm, aki éppen a szülés előtti utolsó ultrahangok egyikére igyekezett. Elszámolták az időt, így lekéste a megadott időpontot, és több mint két órát kellett várakoznia, mivel az orvost közben máshová is elhívták. Nem értette, miért kell ezt átélnie, miért kell a kétéves kisfiának egy zsúfolt folyosón töltenie a délelőttöt, a férjének elkésnie a munkából, miért borul fel most az egész napjuk néhány perc késés miatt. Túl a kétségbeesésen, a könnyeken a harmadik óra elején a folyosón felfedezett egy édesanyát, akit látásból ismert az óvodából. Pár mondat után kiderült, hogy az asszony magzata életveszélyben van. Akkor már látta, miért kellett aznap órákat várnia. Megkérdezte, hogy imádkozhat-e értük, majd egy félreeső folyosón a baba életéért és a mama békéjéért kiáltott az Atyához. Könnyek között ölelték át egymást az addig szinte idegen nővel – de ezek a könnyek már nem a kétségbeesés, hanem az öröm és a hála könnyei voltak.

Célra tarts!

Isten útjai sokszor érthetetlenek a számunkra, időnként el kell engednünk a saját terveinket, ha nem szeretnénk kimaradni a munkájából. Az sem árt, ha lelki, érzelmi téren is elsajátítjuk a rugalmasságot. Ahogyan a szakemberek szoktak fogalmazni: megtanuljuk átkeretezni a valóságot – a probléma helyett lehetőségnek látni, harag helyett nyugalommal, kétségbeesés helyett reménységgel, várakozással fogadva a változást.

Van néhány olyan praktikus szokás, amelynek a gyakorlása segíthet a lelki rugalmasság, a változásokhoz való alkalmazkodó képességünk fejlesztésében és közben az értékeink stabil megőrzésében.

  1. Olvassuk rendszeresen a Bibliát, hogy minél mélyebben ismerjük az igazságot, Isten szavát, és erőt merítsünk belőle!
  2. Ne sajnáljuk az időt az értékes kapcsolatokra! Legyenek olyanok körülöttünk, akiktől tanulhatunk!
  3. Legyen kapcsolatunk a következő generációval és a számunkra idegen, ismeretlen emberekkel, hogy megismerjük a világot, amelybe küldettünk.
  4. Legyünk nyitottak az új megoldásokra! Kövessünk olyanokat, akik korszerű módon képviselnek maradandó értékeket.
  5. Gyakoroljuk magunkat az elengedésben! Nem baj, ha nem úgy alakul egy program, ahogyan elterveztük. Nem baj, ha mégsem végzünk időben egy házimunkával. Nem baj, ha nem sikerül tökéletesen minden. Legyünk elnézőbbek önmagunkkal és másokkal!
  6. Ha olyan emberek vagyunk, akik szeretnek mindent előre megtervezni, akkor legyünk nyitottak a váratlanul elénk bukkanó lehetőségekre is. Egy „last minute” színházi élmény, baráti vacsora, esetleg utazás olyan új élményekkel gazdagíthat minket, amelyekre nem is számítottunk.
  7. Próbáljunk ki olyan tevékenységeket, amelyekhez eddig nem volt bátorságunk, vagy nem szántunk rájuk időt. Egy új hobbi, sportág, kézművestechnika felfedezése mind-mind gazdagíthatja a személyiségünket.
  8. Adjunk hálát naponta, számoljuk össze az áldásainkat!
  9. Menjünk ki gyakran a természetbe! Ha szeretnénk tisztábban látni a dolgokat, néha az is elég, ha csak felnéznünk az égre.
  10. Ne hozzunk elhamarkodott döntéseket! Hazugság, hogy „lemaradsz, ha kimaradsz”.

Megjelent a Family magazin 2020/1. számában.

A szerzőről


Lapozzon bele a legfrissebb lapszámunkba!

Story Oldal