Mitől férfi a férfi? És hogyan válhat még inkább azzá? Egy új kezdeményezés, az XCC (Extreme Character Challange, vagyis „rendkívüli jellemformáló kihívás”) arra vállalkozik, hogy a kérdésre ne elméleti válaszokat adjon, hanem valós tapasztalatokat nyújtson, és helyre tegyen valamit, ami valahol kisiklott, vagy talán sosem volt a helyén. Hamar Dániellel, a mozgalom hazai vezetőjével beszélgettünk.
Honnan jött az ötlet, hogy háromnapos kalandtúrát szervezz férfiaknak? Egyszerűen csak felismerted ennek a szükségességét, vagy valahol láttál rá példát?
A mozgalom 2008-ban Hollandiából indult el, de mára már tizenhat országban van jelen. Én magam is részt vettem másfél éve egy XCC-n Skóciában, a koncepciót tehát onnan hoztuk. A résztvevők három napot és három éjszakát töltenek el együtt szélsőséges időjárási körülmények között a „vadonban”, és eközben komoly mentális és fizikai kihívásokkal szembesülnek. Hogy pontosan mi történik a hétvége során, arról nem beszélhetek, a jelentkezők számára is meglepetés. Annyit azért elárulhatok, hogy váratlan, nehéz helyzetek elé állítjuk őket, amelyeket kreatívan kell megoldaniuk, és amelyek feszegetik a határaikat.
Szóval akkor ti fiatal, sportos férfiakat vártok egy túlélőtáborba?
Egyáltalán nem! Jöhet bárki, nem kell, hogy atléta legyen, és nincs korhatár sem. Egyszerű, hétköznapi embereket várunk egy nem mindennapi kalandra. Az a meglepő tapasztalatunk, hogy sok a negyvenes-ötvenes jelentkező, de volt már egy hatvankét éves résztvevőnk is. Az idősebbek egyébként sokkal mélyebb kérdéseket tesznek fel, tudatosabban szeretnének szakítani az életükben bizonyos dolgokkal, ki akarnak szállni a mókuskerékből.
Mennyire veszélyes egy ilyen kalandtúra?
Erre nem adhatok teljes választ… Mondjuk így: pont, amennyire kell. Természetesen előre felmérjük a terepet, és van köztünk orvos, illetve mentős is.
Szerencsére hazánkban már rég volt háború, a kötelező katonai szolgálatot meg eltörölték. Nem lehet, hogy valami ilyesféle élmény hiányzik azoknak, akik jelentkeznek?
Annyiban hasonlít a XCC a katonasághoz, hogy itt is kemény mentális-fizikai megerőltetésnek vannak kitéve a jelentkezők, és hogy egy közös cél érdekében össze kell dolgozniuk, ám nálunk nincs öncélú kegyetlenkedés. A próbáknak, amelyeknek kitesszük őket, mind jellemformáló erejük van, a saját küzdelmeikkel, megkötözöttségeikkel szembesítik, az életük átgondolására késztetik a résztvevőket. A hétvége során négy fő alapértéket képviselünk: a hitet, a bajtársiasságot, a kalandot és az igazságosságot; szeretnénk, ha a férfiak az életükbe is beépítenék ezeket.
Ezek szerint úgy gondoljátok, hogy van valami, ami hiányzik a mai férfiakból?
Igen. Hiányoznak a minták, a követendő példák. Bedő Imre mondta egyszer, hogy a nők felnőtté válása az évek során szép lassan megtörténik magától, a férfiak felnőtté válásához viszont szükség van a felnőtt férfigeneráció tudatos támogatására is. A férfias jellemvonásokat egy másik, érett, tapasztalt férfi tudja csak átadni. A törzsi közösségekben a beavatási szertartások pontosan erről szólnak. Kapsz egy feladatot, el kell indulnod, és végig kell csinálnod. Ha sikerül, a férfiak befogadnak maguk közé. Tehát nem a nők mondják meg, hogy ki a férfi – és nem is a jelölt saját magáról.
Van valami, ami fájdalmasan hiányzik még a keresztény férfiak életéből: egyfajta jó értelemben vett csibészség. A lelkizés önmagában nem vonzó a férfiak számára, szükségük van kihívásokra is. Nem véletlen, hogy például egy bibliakörben, házi csoportban kevésbé tud elmélyülni közöttük a közösség, viszont valamilyen konkrét feladat vagy fizikai tevékenység hatására igen.
És mit szólnak a nők, a feleségek ehhez a kezdeményezéshez? Van esetleg számukra is valami hasonló program?
A feleségek szeretik az XCC-t, nagyon hálásak érte, mert egy ilyen hétvége után egy erősebb, önállóbb, férfiasabb férjet kapnak vissza, aki határozottabban tudja, hogy mit akar, és kevesebbet nyavalyog. És igen, van egy program a hölgyek számára is, amely a RISE nevet kapta. Ők sem a négy fal között jönnek össze, hanem valahol a természet lágy ölén, de nyilván nem annyira kemény feladatokat oldanak meg, mint a férfiak.
Mi történik a résztvevőkel három nap után? Hazamennek, és visszazuhannak a régi életükbe? Azért megvan ennek a veszélye, nem?
Mi nem a környezeti hatásokat, a környezetváltozást akarjuk hangsúlyozni. Ami itt végbemegy a résztvevőkben, az a társak és az Istentől kapott egyéni, személyes üzenetek hatására alakul ki. Itt mindenki a saját történetének lesz a főhőse. Hisszük, hogy a férfiakban több erő, férfiasság és bátorság lakozik. Mi ennek a felfedezésében tudunk segíteni. Nálunk a jellem erősödik meg, illetve formálódik: az ember hirtelen felfedezi, hogy bőven túl tud lépni a saját, képzelt korlátain, és akkor felcsillan benne a remény. Ez a remény pedig megmarad, és kihat az élete más területeire is.
További információ:
https://4mhu.com/
Megjelent a Family magazin 2020/1. számában.
