Szülőként szeretnénk a gyermekünk számára kiegyensúlyozott, nyugodt, békés környezetet és életet teremteni, azonban időről időre szembesülnünk kell azzal, hogy nem tudjuk őt megóvni a kiszámíthatatlan fordulatoktól, az érzelmileg megterhelő időszakoktól és a váratlan helyzetektől. Amikor elveszítjük a munkahelyünket, betegség üti fel a fejét a családban, vagy meghal egy hozzánk közel álló ember, mi magunk is nehezen birkózunk meg a ránk szakadt problémával, miközben a gyermekünk is a mi segítségünkre vár a megküzdésben.
Az életünk folyamatos változásokból áll, amelyek kihívások elé állítanak minket, és másfajta hozzáállást, új típusú megoldási mintákat követelnek tőlünk. Vannak viszonylag kiszámíthatóbb események – például egy gyermek születése, iskolába menetele, költözés, közeli családtag hosszú betegség után bekövetkező halála –, amelyekre valamelyest fel tudunk készülni lelkileg. De mit tegyünk olyankor, ha derült égből villámcsapásként ér minket egy élethelyzet? Hogyan segítsük át ezen a gyermekünket?
-
Ismerjük be, hogy valami megváltozott!
Bár lehet, hogy még magunknak is azt próbáljuk bizonygatni, hogy nem hat ránk különösebben mindaz, amin éppen keresztülmegyünk, jobb, ha beismerjük, hogy ez nem így van. A gyermekünk is érzi a változást a levegőben – sokkal inkább, mint amennyire mi azt gondolnánk. Bármennyire szeretnénk is megóvni őt a nehézségektől, biztonságot csak azzal teremthetünk számára, ha vállaljuk az érzéseinket, a küzdelmeinket is – példát adva neki arra, hogy igenis meg lehet birkózni az adott helyzettel.
Higgyük el, hogy gyermekünk pontosan tudja, mikor mennyit kész megérteni az adott szituációból, ezért az aktuális nehézségekkel kapcsolatos beszélgetéseinkben hagyatkozzunk nyugodtan az ő kérdéseire és időzítésére. Amikor kérdez, válaszoljunk neki őszintén! Ha csak annyit vagyunk képesek éppen felelni, hogy még nem tudjuk pontosan, mi hogyan lesz, de majd kialakul, ezt is vállaljuk bátran! Persze a magunk fájdalma mellett nem könnyű elviselnünk a gyermekünk dühét, szomorúságát is. Engedjük meg neki is, és saját magunknak is ezeket az érzéseket – büntetés és lelkifurdalás nélkül!
-
Vegyük számba az új feladatokat!
Előfordulhat, hogy az új helyzet az egész életünk átalakítását követeli tőlünk. Férjként/feleségként, valamint anyaként/apaként új tulajdonságokkal, képességekkel kell felvérteznünk magunkat – lehet, hogy már nemcsak háziasszonyok és anyák, hanem családfenntartók is leszünk, vagy éppen családfőként ápolásra szoruló beteggé, szülőként szülőjét vesztett gyászoló gyermekké is válunk. Ez pedig új feladatokat ad nekünk: ápolnunk, dolgoznunk, gyógyulnunk kell, és ezek teljesítéséhez új stratégiákat kell bevezetnünk az anyagi javak, a rendelkezésünkre álló idő és energia beosztását illetően vagy a szokásainkban, a családi rendünkben. A gyermekünket azzal tudjuk segíteni a változással való megbirkózásban, ha mi magunk is megvívjuk a saját csatáinkat mindezzel.
-
Erősítsük meg a biztos pontokat!
Amikor minden változik, a gyermekünknek még nagyobb szüksége van olyan biztos pontokra, amelyekben nem következik be változás. Ebben az időszakban a napirend megmaradása, a családi rituálék némelyikének változatlan fennmaradása (például esti mese, imádság, étkezés előtti ima, reggeli elindulás, szombati reggeli, vasárnapi ebéd…) közvetíti leginkább a biztonságot számára, ő most ezekbe tud kapaszkodni. Óvjuk és biztosítsuk neki ezeket! Hagyjunk elég időt a szabad játékra is, amikor „csak úgy” játszhat, hiszen így dolgozza fel az őt ért hatásokat és a saját érzelmi reakcióit is. Vegyük számba azokat a kapcsolatokat és tevékenységeket, amelyek erőt és örömöt jelentenek gyermekünknek, és tegyük ezeket lehetővé számára!
-
Lássuk meg a szépségeket, örömöket is!
Ne feledjük: ez most egy átmeneti időszak az életünkben. Biztosan tudhatjuk, hogy előbb-utóbb el fog jönni a megnyugvás időszaka is. Talán sokszor szeretnénk – esetleg meg is próbálunk – visszatérni a régi életünkhöz, szokásainkhoz. Ez természetes reakció; fogadjuk el, vegyük tudomásul akkor is, ha a gyermekünk teszi ugyanezt. Ennek ellenére próbáljunk minél több időt tölteni az „új életünkben” és meglátni a szépségeit is! Könnyebben ráérzünk ennek az ízére, ha felismerjük a velünk történtek célját és értelmét. A feldolgozásban segíthetnek minket az alábbi kérdések:
- Mit tanultam meg mindebből?
- Milyen tulajdonságok erősödtek bennem?
- Mivel gazdagodtunk mindnyájan?
A gyermekünk viselkedésében megjelenő változások teljesen természetesek ebben az időszakban, azonban ha két-három hónapon túl is fennállnak nála a következő jelek, érdemes szakember segítségét kérni:
- képtelen gondtalanul és elmerülten játszani,
- folyamatosan félelmei, rémálmai vannak,
- szomorú, ingerlékeny, képtelen tőlünk elszakadni,
- tartós vagy túl erős visszamaradás észlelhető a fejlődésében (a szobatisztaság, beszéd, étkezés, alvás terén),
- irreális gondolatai, cselekedetei vannak,
- koncentrálási problémákat, teljesítményromlást észlelünk,
- a korábban hozzá közel álló emberektől visszahúzódik,
- egyáltalán nem képes a változásra reagálni,
- komoly magatartási problémákat tapasztalunk.
| Ami hátráltat a változásokkal való megküzdésben: | Ami segít: |
| a megváltozott helyzet és a hozzá kapcsolódó érzelmeink tagadása, | érzelmeink elfogadása (saját magunké és egymásé), |
| a kommunikáció hiánya vagy zavara a családban, | őszinte és nyílt kommunikáció, |
| valaki más hibáztatása az adott helyzetért, | felelősségvállalás, |
| ragaszkodás a régi életünkhöz, | közös célkitűzések, |
| korábbi megoldatlan problémák felgyülemlése. | korábbi küzdelmeink felelevenítése, hálaadás. |
Megjelent a Family magazin 2020/2. számában.
A szerzőről
