Sosem felejtem el, mekkorát dobbant a szívem, amikor először fogtam a kezemben. Szép volt, színes, modern – és még keresztény is! Akkoriban ezeknek a szavaknak nemigen volt közös metszéspontjuk… A keresztény újságok – egy-két üdítő kivételtől eltekintve – jórészt a lepedő méretű, fekete-fehér egyházi néplapokra korlátozódtak. Ám ez egy igazi magazin volt! És a hab a tortán: csupa izgalmas témával tele! Csupa olyasmivel, amire rögtön rezonálni tudtam: családi-párkapcsolati kérdések, lelki-hitbeli dilemmák, életszagú történetek… Hú, de hiányzott a palettáról egy ilyen hang! Nem csoda, hogy rögtön beleszerettem. Az első adandó alkalommal írtam is az újság készítőinek, hogy itt vagyok, rendelkezzenek velem, szívesen felajánlom szakmai tapasztalataimat. Így kerültem kapcsolatba a Familyvel – eleinte önkéntes munkatársként, majd másfél év múlva főszerkesztőként.
Hihetetlen belegondolni, mennyi minden történt ez alatt a 15 év alatt! Amikor először találkoztam a magazinnal, még az „egyik pici, másik kicsi” küzdelmei töltötték ki a mindennapjaimat, most meg érettségizni fog a nagylányunk. Akkoriban még csak négytagú volt a családunk, ma már öten vagyunk. Bizony kezdetben teljesen más kérdések foglalkoztattak, mint manapság. Együtt értem, formálódtam, fejlődtem én is a Familyvel – mind szakmailag, mind a magánéletben.
Annyi, de annyi mindent kaptam a lapunkban megjelenő cikkeken keresztül, hogy felsorolni sem tudom. A legjobb szakemberektől tanulhattam és tanulok azóta is a lélek működéséről, a gyermeknevelés fortélyairól, a párkapcsolati problémák megoldásáról – például Tapolyai Emőkétől, Mihalec Gábortól, Uzsalyné dr. Pécsi Ritától vagy a Süveges Gergő és Margit párostól. Hálás vagyok azért, hogy haláluk előtt még meg tudtunk szólaltatni olyan legendás hírű személyiségeket, mint Cseri Kálmán, Pálhegyi Feri bácsi vagy Gyökössy Endréné. Örömmel tölt el, hogy bemutathattuk olvasóinknak a hazai keresztény könnyűzenei élet színe-javát Sillye Jenőtől Mező Misin át Pintér Béláig. Interjút készíthettünk az öt szeretetnyelv atyjával, Gary Chapmannel vagy az ismert könyvszerzővel, Philip Yancey-vel. Neves művészek, sportolók, médiaszemélyiségek voltak a beszélgetőpartnereink, de rengeteget köszönhetek azoknak a hétköznapi hősöknek is, akik megosztották velünk a bizonyságtételüket Istenünk csodálatos szabadításáról, újjáteremtő kegyelméről… Az ő szavaik is mélyen belém égtek, és tovább mélyítették a hitemet.
És legalább ennyire hálás vagyok a kollégáimért is: a Harmat Kiadó munkatársaiért, akik hűségesen megteremtik a Family működési feltételeit, illetve fantasztikus és lelkes szerzőinkért, fotósainkért, tördelőnkért, korrektorunkért. Nélkülük nem jött volna létre ez a sok-sok csoda, amelyre most örömteli szívvel visszatekinthetünk.
Mikor e sorokat írom, tele van a világháló nyomasztó hírekkel. Azon agyalunk, hogy továbbgyűrűzik-e a háború, elszabadul-e az infláció, miként fogjuk kinyögni télen a rezsiszámlát… „Ha elfelejtjük, hogy mit tett Isten a múltban, elkezdünk kételkedni abban, hogy mit tud megtenni a jelenben” – olvasom a Bibliámba ragasztott cetlin. Bizony az aggódás sokszor a lélek amnéziájából fakad, így a legjobb gyógymód rá az emlékezés és a hála. Mi elkezdtük – most a kedves Olvasón a sor. Mert ahogyan gyűlnek a hálaokok, úgy erősödik meg bennünk a meggyőződés: mennyei Atyánk eddig még sosem hagyott cserben minket – és ezután sem fog.
Isten éltessen, Family!
Győri Virág
főszerkesztő