Játékos feladat pároknak
Életünk során bizonyára rengetegszer megtapasztaltuk már Isten jelenlétét, útmutatását, csodáit, segítségét, a tőle származó erőt. Most álljunk meg egy kicsit, tegyük félre a tennivalóinkat, és gondoljunk vissza arra az útra, amelyet eddig Istennel és a párunkkal hármasban tettünk meg! Gyűjtsük össze az „emlékköveinket”, hogy hálát adhassunk értük, rájuk tekinthessünk az előttünk álló próbákban, nehézségekben, és örökül hagyhassuk őket gyermekeinknek is! A most következő gyakorlatok ebben lehetnek segítségünkre.
Ha visszagondolunk az eddigi közös utunkra, valószínűleg emlékek egész sora eszünkbe jut a vicces karácsonyi vacsorától a kalandos-bőröndelhagyós utazáson át a legmeghittebb pillanatokig és természetesen az életünk legjelentősebb eseményeiig. Ezek legtöbbjét valószínűleg már sokszor emlegettük, időről időre felidézzük. Most tekintsünk vissza még részletesebben a közös utunkra – ne csak egy-egy mozzanatára, hanem magára az egész útra!
- Vegyenek elő mindketten egy papírt (lehet nagyobb, akár A/3-as is) és színes ceruzákat! Külön-külön dolgozzanak, ne kíváncsiskodjanak a párjuk munkája után, kicsit később úgyis látni fogják egymás alkotásait.
- Rajzolják meg mindketten a közös útjukat – úgy, mint egy térképet, ahogyan azt Önök megélték! Engedjék el nyugodtan a fantáziájukat, jelenítsék meg mindazt, ami Önök szerint fontos, hogy rákerüljön erre a rajzra. Kezdjék egészen a kapcsolatuk elejéről, és jussanak el a jelenig! Rajzolhatnak, színezhetnek, röviden írhatnak is. Szánjanak nyugodtan húsz-huszonöt percet az alkotásra vagy – ha lehetséges – akár még többet is!
- Ha elkészültek a művek, még mindig ne mutassák meg egymásnak őket! Előbb válaszolják meg külön-külön a következő kérdéseket!
A kezdetek
– Mi fogta meg Önt a leginkább a párjában? Milyen jelentősége volt ennek a későbbiekben? Most hogyan látja a párjának ezt a tulajdonságát?
– Mi az első jelentős közös élményük?
– Milyen aggodalmai voltak a kapcsolatuk elején? Ez hogyan alakult a későbbiekben?
– Hogyan érlelődött meg Önben az életre szóló elköteleződés a társa mellett?
– Milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a kapcsolatuk létrejöttéhez?
Úton
– Melyik volt kapcsolatuk legszebb időszaka? Mitől volt ez olyan szép?
– Melyik volt a legnehezebb időszakuk?
-
-
- Hogyan küzdöttek meg ezzel?
- Mi segített Önnek?
- Mi nehezítette a küzdelmet?
- Mivel gazdagodott Ön ezáltal?
- Hogyan változott a kapcsolatuk ezután?
- Kikre számíthatott?
- Miből nyert erőt?
- Mi adott Önnek reményt?
-
Útelágazások
– Melyek voltak a legnehezebb döntéseik?
-
-
- Hogyan érlelődött meg Önben ez a döntés?
- Miről kellett lemondania?
-
Változások
– Melyek voltak életük legjelentősebb változásai?
-
-
- Hogyan változott meg ettől az életük?
- Mi segített ebben a változásban?
-
– Milyen veszteségek érték Önöket?
-
-
- Mi segített ebben a helyzetben?
-
A jelen
– Melyek a kapcsolatuk legfőbb értékei?
– Most milyen feladatokkal néznek szembe?
– Mi a legnehezebb most?
– Mi ad Önnek erőt most?
– Gondoljon vissza arra, hogy a korábbi nehézségeikben mi minden segített Önöknek! Ezek hogyan tudnának most is erőt adni?
- Most pedig mutassák be egymásnak a rajzaikat, és mondják el egyben az utat, ahogyan megrajzolták! Fejenként tíz percig beszéljenek, addig a másik fél figyelmesen hallgasson! Miután ez egyik fél befejezte, a másik feltehet két kérdést. Ezután cseréljenek!
- Miután megosztották az alkotásaikat egymással, beszélgessenek a fenti kérdésekről, a rájuk adott válaszaikról! Tartsák szem előtt, hogy a párjuk a saját élményeit, érzéseit, emlékeit osztja meg. Lehet, hogy Ön valamire másképp emlékszik, máshogyan élte meg ugyanazt az eseményt, élethelyzetet.
- Végül ismét külön-külön dolgozva fejezzék be az alábbi mondatokat! Ha mindketten készen vannak, olvassák fel őket egymásnak!
A legszebb közös emlékünk, amikor…
Köszönöm neked, hogy…
Amikor elcsüggedek, gyakran visszagondolok arra, hogy…
Nagyra értékelem benned, hogy…
A közös utunk során azt tanultam meg
- magamról…
- rólad…
- a kapcsolatunkról…
- Istenről…
Miért fontos az emlékezés?
Mielőtt Isten bevezette volna a népét az ígéret földjére, így szólt: „Emlékezzél vissza az egész útra, amelyen vezetett téged Istened, az Úr!” (5Móz 8,2) Ezzel arra tanította őket, hogy időről időre vegyék számba, mi mindenből menekültek, szabadultak meg. Ez egyrészt alázatos lelkületben tartotta őket, hiszen látták, hogy Istennek köszönhetően tartanak ott, ahol jelenleg vannak. Másrészt az átélt csodákból biztatást, erőt, reményt tudtak meríteni a nehézségek közepette. Isten csodájára emlékezve emeltek emlékköveket ott is, ahol Isten kettéválasztotta a Jordánt. Ezeket az élményeket, megtapasztalásokat a következő nemzedéknek is elmesélték, nem hagyták feledésbe merülni őket.
Dávid is úgy vonult Góliát ellen, hogy visszaemlékezett Isten tetteire: „Az Úr, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is.” (1Sám 17,37) A korábbi szabadulások emléke tehát egyfajta útmutatásként is szolgál: arról tesz tanúbizonyságot, hogyan oldódtak meg a megoldhatatlannak látszó helyzetek.
Megjelent a Family 2021/1. számában.
A szerzőről
