Barion Pixel
bezár

Hétköznapi hülyeségeink

Amikor rohanó világunkban egy kis levegőhöz jutva megpihenünk, néha igen mókás helyzeteket tudunk produkálni. Íme egy kis ízelítő az elmúlt időszak terméseiből. 

Egy kedves kolléganőm lakása nem kulccsal nyílik, hanem egy kártyával, mint a szállodákban. Amikor egy nehéz és kimerítő nap után hazaért a lépcsőházba, szinte fogalma sem volt, hogy melyik bolygón jár, és milyen nap van, így az ajtóhoz érve kötelességtudóan elővette a bérletét, és felmutatta a némán csodálkozó ajtónak. Egy másik ismerősünk mesélte, hogy épp mobilon beszélgetett, amikor a zebrán átmenve egy rendőrautót pillantott meg. Azon nyomban elvette a füléről a mobilt, mint akit rajtakaptak a csínytevésen. Csak azt az apró körülményt felejtette el, hogy most nem autóban ül, hanem gyalog van… De említhetném egy másik kollégámat, aki a közös irodánkban felállt, elbúcsúzott tőlem, szép hétvégét kívánt, majd holdkórosként mosolyogva kulccsal rám zárta az ajtót.

Hogy hosszabb történettel is fűszerezzem, bevallok egy konyhai témájú malőrt. Egy alkalommal nagyon megkívántam a mákos gubát, és nekiálltam egy jó nagy adaggal készíteni, de agyi állapotom vélhetően az előbb említett kolléganőmének a szintjén lehetett, ugyanis a mák és porcukor összekeverésénél a mákot akkurátusan sóval dolgoztam össze. Mázlimra elég torkos vagyok ahhoz, hogy meg is kóstoljam a remekművet, ami érthető módon heves és váratlan prüszkölést váltott ki belőlem. Nem győztem öblíteni a szám a rémes ízhatás után. Nem kellett sokáig ötletelnem, hogy vajon mit rontottam el a recepten. De mit tesz egy gondos anya – talán dobja az egészet a kukába? Már majdnem megtettem, amikor a „na, gyertek csak haza!” incselkedő hangulata telepedett rám. Már előre láttam, hogy vidám estém lesz. Ha nincs vacsi, legalább csapjunk egy görbe estét.

A legkisebb látta meg először boldogan a gubát. „Húúú, de jóóóó!!!” – vetette rá magát, de bennem hirtelen gyötrő lelkiismeret-furdalás támadt, úgyhogy próbáltam óvatosan enyhíteni a várható sokkot: „Nem sikerült túl jól, de kóstold meg, ha gondolod…” Dani fiam valamit megsejthetett, mert ugyan mi sikerülhet rosszul egy gubában – igaz, anya nem egyszerű eset, bármire képes. Tehát csak óvatosan csípett egy kanálkával. „Tudtaam, hogy valami nem stimmel…” – summázta kajánul a köpködés után. Tomival még nagyobb bukta volt a sorsom, mert ő eleve megérzi a levegőben, ha valami átrázás közelít. Ő igazi lelki társam a csínytevésben, rögtön kiszúrja, ha a szemem sem áll jól. Viszont mindhárman nagy boldogan készültünk a legnagyobb tesó érkezésére. Az én szerepem ezúttal már csak a hallgatás volt, a két öcsike minden mást bevállalt, sőt engem – mint csapnivaló színészt – egyenesen kitiltott a terepről. Még adták is a bátyjuk alá a lovat, hogy melegítse meg előbb, úgy jobb lesz. Peti pedig jó nagy kanállal boldogan belekóstolt – és míg prüszkölve kereste a vizet, a testvéreiből kitört a hahota… Majd nyomban utána ártatlanul feltették a kezüket: „Nem mi tehetünk róla, anyu volt!”

Ennél azonban még jobban élvezték azt a jelenetet, amikor egy alkalommal kis csapatunk egy nagy áruházban két konkurens gyorsétteremláncot választott a korgó gyomrok megzabolázására. A két üzlet egymás mellett helyezkedett el – társaságunk egyik fele a csirkésnél, a másik a marhahúsosnál vásárolt. Épp leültünk az asztalhoz, amikor Dani mutatja, hogy az ő szendvicsébe bizony csak egy nagyon kis darabka csirkehús került – olyannyira, hogy íziben fel is állt, hogy panaszt tegyen. Csakhogy mi azonnal észrevettük, hogy bármilyen jogos az észrevétele, sajnos nagyon rossz irányt vett a csirkés falatkájával: épp a szomszédos üzletet célozta meg. Hiába sziszegtünk, kiabáltunk, integettünk mi utána, ő menthetetlenül menetelt előre. Szelektív hallása simán ignorált minket, mert már arra koncentrált, hogyan válassza meg az illedelmesen határozott szavakat.

Ezt követően már csak át kellett magunkat adnunk az élő kabaré boldog élvezetének. Kíváncsian vártuk, hogy vajon melyik pillanatban esik le neki, hogy téves a címzés. Láttuk, hogy odaér, gesztikulál, mutogatja a szendvicsét, aztán láttuk az eladót, hogy határozottan nemet int, hogy Dani újra a szendvicset mutogatja, majd hogy az eladó ekkor békésen a feliratra mutat. Addigra a mi asztalunk már gurult a nevetéstől. Láttuk a kedves vásárló arcán a felháborodást – és élveztük az igazság pillanatát, amikor végre felnézett a táblára, és elnevette magát. (A fogyasztóvédelemben dolgozó olvasóknak jelzem, hogy végül kapott nagyobb húst is. A szomszédban.)

Búcsúzóul egy malőr az online világ átláthatatlan hétköznapjaiból. Nemrégiben az online nyelvvizsgáztatás fondorlatos mikéntjébe próbáltak bennünket beavatni az egyetemen, és maga a számítógépes szakértő tartotta a minden apró részletre kiterjedő tájékoztatót: hova kell tennie a diáknak a két kamerát, milyen lesz a virtuális felkészülő szoba, melyik gombbal tudjuk beengedni a diákot, hova írjuk be a pontokat, stb. Az éter urai mindenre találnak megoldást, itt már csak az a kérdés, ki fejlődik gyorsabban a puskázási lehetőségekben – a diák vagy a programozó. Erről a kérdéskörről kaptunk hosszú bizonyítást: most mi vagyunk „fórban”. A végén feltettem egy apró kérdést, amely mindannyiunkat izgatott: és mi történik, ha a diákot ledobja a net? Érvénytelen a vizsga, vagy van rá szabály? Ekkor a programozó helyett átvette a szót a főnökünk, azt ecsetelve, hogy ez a lehetőség gyakorlatilag a nullával egyenlő (miközben mi tudjuk, hogy minden online órán csak úgy sorban potyogunk le az internetről). Ennek majdhogynem akkora az esélye, mint annak, hogy a fejünkre essen egy tégla – állította. Van rá persze szabály, de ez gyakorlatilag irreleváns, mert nem fordul elő. Még be sem fejezte a mondatát, amikor „ezt Zoli is meg tudja erősíteni” bátorítással a programozóhoz fordult – volna, ugyanis Zolinak már csak a hűlt helyét láttuk. Lefagyott. Majd néhány másodperc múlva eltűnt nyomtalanul az éterben, hogy néhány perc elteltével újra felbukkanjon sűrű „bocs”-ok közepette. Pedig nem esett tégla a fejére…

Megjelent a Family 2021/1. számában.

A szerzőről


Lapozzon bele a legfrissebb lapszámunkba!

Story Oldal