Napi (n)agytakarítás
Mivel nem úszhatunk online a Balatonban, és nem ölelhetjük meg a szeretteinket a képernyőn keresztül, az elmúlt hónapokban mindnyájan az „emléktartalékainkból” éltünk. Sokunknak hiányzott már a szabadság íze és a nyár illata, miután a kézfertőtlenítő szaga rossz emlékként égett bele az orrunkba. Naponta legalább harmincezer gondolat fut át az agyunkon, így nem csoda, ha olyan nemkívánatos „vendégeket” is beengedtünk az elménkbe, mint a káros stressz vagy a szorongás. De van egy jó hírem: ha naponta fülön csípjük a rossz gondolatainkat, hatvanhárom nap alatt újakat építhetünk a mérgezők helyére. Ezt nevezi dr. Caroline Leaf agykutató agydetoxnak – Isten Igéje pedig az elme megújításának.
Még be sem toltak abba a szűk csőbe, már sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége. Hogy oldjam a szorongásomat, elárasztottam kérdésekkel az asszisztenst: „Egyáltalán hogy fér be ide egy pocakos beteg?” „Sehogy!” – közölte a fehér ruhás hölgy, aztán a mellkasomra pakolt néhány szivacsot, amitől csak nehezebb lett a levegővétel. „Negyvenöt perc az egész” – mondta, majd bezárult az ajtó mögötte. A tudat, hogy egy sötét alagútban kell töltenem majdnem egy órát mozdulatlanul, összezárva egy csomó baljós gondolattal, a frászt hozta rám. A szívem elkezdett kalimpálni, úsztam a verítékben, és úgy éreztem magam, mint akit koporsóba tettek. És akkor megnyomtam azt a kis pánikjelző gombot. Még nem tudtam, amit a kutatások már rég bizonyítottak, hogy a félelem több mint ezernégyszáz fizikai és kémiai reakciót vált ki a testünkből, és egy elképzelt történés ugyanolyan fizikai változást eredményez az agyban, mintha tényleg megtörténne. Hamar világossá vált, hogy nem az MRI készülékekkel van baj, hanem a gondolkodásommal.
A piszkos tizenkettő
Tudja a kedves Olvasó, hogy az agyunkban megjelenő gondolatok úgy néznek ki, mint az erdőben a fák? Amiről sokat gondolkozunk, az előbb-utóbb növekedésnek indul, és ágakat hajt, mint egy ágas-bogas fa. Minden egyes gondolattal emlékeket építünk az elménkben, akár egy kedves bókon merengünk, akár egy bántó megjegyzésen rágódunk. A negatív gondolatok azonban mérgező kémiai anyagokat tartalmazó tüskéket növesztenek az idegsejtek faágacskáin. Ha e „koktél” hatására gyakran küzdünk feszültséggel, szorongással, vagy jobban ki vagyunk téve betegségeknek, akkor azt tekintsük S. O. S. jelzésnek: ideje többet törődnünk magunkkal.
Dr. Caroline Leaf agykutató szerint a káros stressz hatására a testünkben felszabaduló kémiai anyagok olyanok, mint azok a vendégek, akik nem veszik észre, hogy eljött a búcsúzás ideje, és a házigazda fejére nőnek. A keserűség, a szorongás vagy a hosszan dédelgetett harag csak néhány olyan vendég ezen a feketelistán, „aki” életünk tizenkét területét teheti csatatérré. Őket nevezi Leaf „piszkos tizenkettőnek”. Az érzelmeink, a döntéseink, az egészségünk vagy a hitünk éppúgy lehet mérgezett, mint a szeretettel vagy az érintéssel kapcsolatos emlékeink.
Ha mostanra már elment minden életkedve, hadd nyugtassam meg: az agyunk nem úgy működik, mint egy ócska bóvli, amelyet soha többé nem lehet megjavítani, ha egyszer elromlott. Az agy a legrugalmasabb szervünk, jó szokásainkhoz ugyanúgy alkalmazkodik, mint a károsakhoz. Ezért ha naponta elmondjuk magunknak, hogy „nekem semmi sem sikerül,” ez a mérgező gondolat előbb-utóbb egy idegpályát hoz létre az agyunkban, amely napról napra mélyebb lesz, mint egy árok, és olyan forgalmas, akár egy autópálya. Viszont amint lecseréljük ezt a ronda szlogent, és rászokunk egy kellemesebbre, az agyunk hinni fog nekünk. Így betemethetjük azt a csúnya árkot, és egy szép új zöldellő fasort ültethetünk a mentális térképünkre.
Agydetox
Képzeljük el, hogy a gondolatainknak gazdag könyvtáruk van, jó és rossz emlékekkel teleírva, mi pedig minden egyes emlékünkről leltárt készítünk, akár a tavaszi nagytakarításkor: lesznek olyan mérgezett „emlékalbumok”, amelyeket egy az egyben ki kell selejtezni, és lesznek oldalak, amelyeket csak át kell írni – ez az a bizonyos agydetox. Az általa kifejlesztett méregtelenítő programról dr. Caroline Leafet kérdeztük.
Körülbelül hány nap kell ahhoz, hogy megállítsuk a negatív gondolkodás ördögi körét, ha egyszer éveken át ezt gyakoroltuk?
A tudomány és a Biblia egyetért abban, hogy az elménk megújítása nem egy egyszeri esemény, a „gondolataink foglyul ejtése” (2Kor 10,5) egy életforma és folyamatos munka. Négy napba telik eltávolítani az agyi idegsejtek faágacskáiról a mérgező tüskéket; huszonegy nap kell ahhoz, hogy egy mérgező gondolatot eltávolítsunk, és egy egészséges új gondolatra cseréljük; és további negyvenkét nap kell ahhoz, hogy egy teljesen új mentalitást kialakítsunk. Ha jól kalkulálunk, hatvanhárom nap alatt teljesen átprogramozhatjuk a gondolkodásmódunkat. Huszonegy napos ciklusokban számolva ez azt jelenti, hogy évente tizenhét gondolatot tudunk kicserélni és megújítani.
Tegyük fel, hogy egy nehezteléssel küzdünk. Az első napok azzal telnek, hogy elismerjük a fájdalmunkat. Ezt a szakaszt nem lehet átugrani és csak úgy hipp-hopp megbocsátani. A huszonegyedik napon viszont már tisztán fogjuk látni, mi lehet a haragunk gyökere, mi a mi felelősségünk, és mit kezdjünk vele. Aztán a hatvanharmadik napon lassan észrevesszük, hogy ha ránk törnek az rossz emlékek, már nem érzünk olyan mardosó fájdalmat, vagy rövidebb ideig tart, mint korábban, mert nem engedjük, hogy eluralkodjon rajtunk.
Mit tehetünk, ha eredményt akarunk látni?
Mivel a „piszkos tizenkettő” sötétben dolgozik, első lépésként információt kell gyűjtenünk. Testünk rengeteg emléket őriz, így az öt érzékszervünkön keresztül bejövő impulzusok és figyelmeztető jelek sokat elmondanak rólunk. Érdemes végiggondolnunk, vannak-e visszatérő mérgezett emlékképeink, amelyek beégtek a látásunkba, a hallásunkba, a szaglásunkba, a tapintásunkba vagy az ízlelésünkbe. Gyakran mondogatjuk magunknak, hogy „de hülye vagyok!”? Hajlamosak vagyunk újra és újra lejátszani fejben egy balul elsült helyzetet vagy a legrosszabb forgatókönyvet felállítani a jövőről? Jellemző, hogy egy probléma vagy betegség köré építjük az identitásunkat? Miután anyagot gyűjtöttünk, kicsit elmélkedjünk azon, vajon látunk-e bármilyen mintát kirajzolódni a gondolkodásunkban, majd vessük papírra a gondolatainkat – ez ugyanis segít világosabban átlátni és rendszerezni őket. Az írás azért fontos, mert a mérgező gondolatokat csak akkor lehet foglyul ejteni, ha tudatában vagyunk, hogy milyen negatív erők rombolnak bennünket tudat alatt, és a világosságra hozzuk őket. Ezzel el is érkeztünk a legfontosabb lépéshez. Az agytisztító kérdések és Isten Igéjének segítségével mérlegeljük, milyen megoldást szeretnénk látni, és mi a mi részünk ebben. Két választásunk van: vagy megerősítjuk a mérgező gondolatainkat, hogy tovább romboljanak bennünket, vagy átértékeljük és megváltoztatjuk őket.
Ahhoz, hogy végleg kiszabadítsuk magunkat a múltunk mérgező emlékeinek láncolatából, napi szokásunkká kell, hogy váljon a „gondolataink foglyul ejtése”. Ebben segíthet egy-egy jelmondat vagy igevers, amelyet hangosan kimondunk. Vannak olyan légzőgyakorlatok is, amelyek oldják a szorongásunkat, és segítenek tiszta fejjel gondolkodni. A fájdalom nem múlik el máról holnapra, a gyógyulás lépésről lépésre történik meg, hiszen ez nem egy bűvésztrükk. Ahhoz hasonló, mint amikor Japánban a törött kerámiákat arannyal ragasztják össze. Ez a helyreállítás művészete, amelyet úgy is neveznek, hogy a „művészet a sérüléseinkből”. Ez gyönyörű metaforája az életnek. A sebeink történetünk erezeteként jelzik az idáig megtett utat. A gyógyulás nem azt jelenti, hogy kiradírozzuk a sebeinket, hanem hogy a múltunk nem determinálja a jövőnket.
Cseréld egészségesebbre!
Ha hozzám hasonlóan Ön is hajlamos önfejlesztő könyvekből bespájzolni anélkül, hogy megfogadná a tanácsaikat, ne szégyellje magát: a legtöbb ember már a negyedik napon feladja a gondolatai selejtezését. Mielőtt így járnánk, segíthet, ha látunk magunk előtt néhány bátorító példát. Beverly egy amerikai hölgy, aki négyszer élte túl a rákot, azt mondja, hogy már nem tartja magát a genetikája áldozatának. Madeline ötven éven át szenvedett a depressziótól, negyven oldalt telejegyzetelt igeversekkel, és közben kiszabadult a szomorúság börtönéből. Boudy pedig keserves munkával ugyan, de legyőzte a pánikrohamokat. Csak egy közös van bennük: mind megtanulták, hogyan cseréljék le a mérgező gondolkodásukat egy egészségesebbre. Ez persze csak néhány név a bizonyságok végtelen sorából. Ahogy végigolvastam őket, először leesett az állam, aztán a vállamra ült a kétely sötét madara, elvégre nem mindenki győzi le a rákot vagy a szorongásait. Dr. Leafnek erre egyetlen magyarázata van: mentális és fizikai egészségünket olyan külső tényezők is alakítják, melyekre nincs ráhatásunk. Önvád helyett azonban többet ér, ha felismerjük, milyen mértékben formálhatjuk a külső körülményeinket, hogy jobbá tegyük a belső állapotunkat, és Istenre bízzuk mindazt, ami nem a mi kezünkben van.
Talán erre is gondolt Mózes, mikor döntésre bírta Izráelt: „…mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet…” (5Móz 30,19) Az itt olvasható felhívás bennünket is választás elé állít – igaz, az „élet” mellett dönteni mást jelenthet Önnek, mint nekem. Egy dolgot ne feledjünk: minden egyes nap van választásunk, mert „a múlt rossz döntései csak a hajlamot jelzik előre, nem a megmásíthatatlan végzetet”.
Néhány tipp dr. Leaftől a napi agytakarításhoz
-
- Mindennap ütemezzünk be öt perc aggódást!
Ha időnként teret adunk egy kis aggódásnak, akkor ezzel megakadályozzuk, hogy túl nagy helyet foglaljon el az életünkben. Ha időben határt szabunk neki, és a probléma megoldására fókuszálunk ahelyett, hogy teljesen elfojtanánk, az segíteni fog abban, hogy a jövőben kevesebbet szorongjunk.
-
- Pár perc bámészkodás nem kidobott idő!
Mindennap tartsunk egy kis szünetet, és hagyjuk, hogy a gondolataink elkalandozzanak! A pihenés nem ok a bűntudatra, hiszen az olyan az agy számára, mint az újraindítás gomb a számítógépen: csökkenteni fogja szervezetünk stressz-szintjét.
-
- Ne tekintsük magunkat problémának!
Az, hogy vannak problémáink, még nem azt jelenti, hogy mi magunk vagyunk a probléma. Ne azonosuljunk a tüneteinkkel, ne mondogassuk például azt, hogy „az én pánikbetegségem”, mert az önbeteljesítő jóslat lehet, hiszen amit elhiszünk, az növekedésnek indul az agyunkban. Tudatosítsuk magunkban, hogy ez csak egy átmeneti „zárlat”, egyszer ez is elmúlik. Íme két nyugtató hatású légzőgyakorlat: vegyünk egy mély levegőt négy számolás alatt, tartsuk vissza a lélegzetünket négy másodpercig, aztán fújjuk ki a levegőt újabb négy számolás alatt. Vagy vegyünk levegőt az egyik orrlyukunkon át, majd fújjuk ki a másikon.
-
- Számoljunk el tízig!
A mézeshetek alatt még minden gesztust cukinak találunk a másikban, majd lesz, ami elkezd irritálni, míg végül minden egyes veszekedéssel megerősítjük a bennünk dolgozó mérgező gondolatokat, és így létrejön egy ördögi kör. Pedig lehet, hogy ennek az egésznek az égegyadta világon semmi köze a társunkhoz, egyszerűen a tudatalattinkból bevillant egy mérgező emlék, amikor ugyanez a kérdés heves vitát robbantott ki a szüleink között. Érdemes a vita hevében megállni és hátralépni egy kicsit. Vegyük észre a figyelmeztető jeleket! Lehetséges, hogy egy régi sérelmen keresztül nézzük a társunkat? Gyakran használunk olyan általánosító frázisokat, mint hogy „te mindig elfelejted”, vagy „te sosem figyelsz rám”? Próbáljunk meg ítélkezés nélkül közeledni, mert az csak védekezést vált ki a másikból. Inkább mondjuk el, hogyan érezzük magunkat. Szoktuk mondani, hogy „elszámolok tízig, különben olyat teszek, amit még megbánok”, és milyen igaz! Vegyünk mély levegőt három számolásra, majd fújjuk ki a levegőt hét számolás alatt. Ez a tíz másodperces légzőgyakorlat visszaállít bennünket az alaphelyzetbe. Ha kifújjuk a feszültséget, józanabbul tudunk gondolkodni.
-
- Töltsünk naponta legalább tizenkét percet Istennel!
A kutatások szerint napi legalább tizenkét percnyi ima nyolc hét alatt oly mértékben megváltoztatja az agyat, hogy az mérhető az MRI készülékeken. Ha kiöntjük Isten elé a rossz gondolatainkat, az visszafordítja az agykárosító hatásukat, és beindítja testünk gyógyulási folyamatait.
-
- A komolyság is lehet mérgező
A kutatások is alátámasztják, hogy „a vidám szív a legjobb orvosság” (Péld 17,22). Napi száz-kétszáz alkalom nevetés felér tíz perc intenzív futással, erősíti szervezetünk védekező mechanizmusait, és feloldja a mérgező érzelmeket, hiszen nevetés közben nem tudunk szomorúak vagy mérgesek lenni.
-
- A hamis optimizmus többet árt, mint segít
Még a pozitív hozzáállás is lehet mérgező, ha olyan érzésekért szégyelljük magunkat, amelyeket minden normális ember átél. Vannak olyan helyzetek, amelyeket nem lehet azzal elintézni, hogy „annyi mindenért lehetek hálás”. Az élet időnként zűrös. Teljesen rendben van, ha olykor hibázunk, ha szomorúak vagy dühösek vagyunk. És az is rendben van, ha sírunk. Engedjük ki a gőzt! Ne feledjük, hogy a kudarc nem veszteség, hanem lehetőség arra, hogy valami újat tanuljunk. Például hogy felfedezzük, hogyan bánjunk a gondolatainkkal.
Felhasznált irodalom:
Dr. Caroline Leaf: Ki kapcsolta ki az agyad?
https://drleaf.com/blogs/
www.21daybraindetox.com
Megjelent a Family 2021/2. számában.
