Emlékszem, szerelem volt első látásra. Már akkor rabul ejtett, amikor először felbukkant a férjem irodájában. Hosszú hónapokig ábrándoztam róla titokban, majd töredelmesen bevallottam: nekem is kellene egy ilyen… Meggypiros, hívogató olvasófotel.
Aztán idén tavasszal a férjem meglepett vele. Még lábtartót is kaptam hozzá, hogy teljes legyen a kényelem. Azóta a nappali központi részén pompázik az én gyönyörűséges fotelem. Mindig hála tölti el a szívem, amikor megsimogatom a tekintetemmel, mert jóval többet jelent számomra egy egyszerű ülőalkalmatosságnál: a visszakapott életem egyik szimbólumává vált.
A mögöttem lévő bő egy évről árulkodik, amikor Isten egyik napról a másikra megállított, és kézbe vett. Mintha azt mondta volna: lassíts egy picit! Úgy szaladsz át az életen, hogy már alig hallod a hangom. Pedig annyi mondanivalóm lenne számodra! És mint a fazekas, amikor formálja az agyagot, elkezdett dolgozni rajtam és bennem. Innen is, onnan is lecsípett egy darabot, de meleg, szeretetteljes tenyerét akkor is ott éreztem magamon, amikor a formálódás fájdalmas volt…
Hosszú hónapokat töltöttem karanténban. Volt, hogy vágyakozva néztem ki az ablakon, és irigyeltem azokat, akik dolgozni mehettek. Vagy bevásárolni. Emberekkel találkozni. Hiszen én csupán egyetlen helyre jártam: a kórházba, kezelésekre.
De ez a kényszerpihenő annyi mindennel gazdagított! A piros fotelben áldott formálódás zajlott. Végre jutott idő a megállásra, az igeolvasásra, imádságra, prédikációk, dicsőítő dalok hallgatására… Bizony a hirtelen rám szakadt csend megtelt éltető szóval.
Azóta is ez jut eszembe, ha a piros fotelre nézek. A békesség, amely a szívembe költözött. Az a sok-sok üzenet, amely átformált. A mennyei Atyával töltött meghitt pillanatok… Ezek ma már mindennél drágább kincsek lettek számomra, úgyhogy féltve őrzöm a mindennapokban a csend luxusát.
Amikor most ünnepélyesen átadom ezt a számot a kedves Olvasónak, az a vágy van a szívemben, hogy bárcsak áldott pihenéssé válhatna az az idő, amelyet lapunk olvasásával tölt. Bárhol veszi is kézbe – a kedvenc foteljében ülve, a konyhaasztal mellé kuporodva vagy az ágyba leheveredve –, teljen meg éltető szóval, megszólító üzenettel a csend. Hiszen ez a luxus Önnek is jár!
Győri Virág
főszerkesztő