Kutya lenne a legjobb. Nemcsak azért, mert a hűségnél nincsen fontosabb erény, s ez alól nálunk a háziállatok számára sincs kibúvó; hanem például a rendkívüli képessége okán, hogy könnyen tanul. Volt alkalmam kutyát nevelni; szerintem ez az ember életének jutalomfalata. A legtöbb eb gyorsan sajátít el olyan alapkészségeket, amelyekhez sokunknak egy élet is kevés. (Volt kutyám, amelyik minden kereszteződésnél leült, és addig nem mozdult, még ki nem jelöltem számára a haladási irányt.) Sajnos a kutya gondolatát el kellett vetni, mert a férjem biztos volt benne, hogyha tovább érlelem ezt az ügyet, választás elé fog állítani: vagy ő, vagy a csaholó négylábú.
Jó, nem kutya. Macska megint nem, mert akkor én magam fogok költözni. De hát a gyerekeknek kellene már valami, ami több mint egy dísznövény. Amiért felelősséget vállalhatnak, akin megtanulják a gondoskodást, tisztán tartást, rendszerességet…
Papagáj? Rettentő hangos, koszos. Teknős? Nem elég kommunikatív. Tengerimalac? Nem egy jellem. Hörcsög? Hörcsögjeim nekem voltak; tele vagyok hörcsögös történetekkel a gyászról, újjászületésről, az egész hörcsögügyből az lenne, hogy újraélem a saját gyerekkoromat szentimentális fuldoklásban – ez nem az ő hörcsögük lenne, hanem az enyém. Tehát a hörcsög sem jó. Utóbb kiderül: a gyerekek egyáltalán nem is szeretnének.
Egyszerre bevillan a tökéletes megoldás, amelyre kicsiként csak sóvárogva vágytam – persze, az ismerős, jómódban növő kisfiúnak volt is: amerikai mókus. Vidámak, okosak, szertelenek, szerethetőek – pont, mint a gyerekeim. A mókus: jellem.
Azonnal nekilátok az internet bugyraiból felhajtani a mókust. Megvalósítható-e az ötlet egyáltalán? Hogyan él egy ilyen mókus? Mit eszik? Hogyan kell tartani? Egyre lelkesebb vagyok, és esténként, a ház elcsendesedése után egyre elszántabban kutatok a mókusok után. Tenyésztők, árak, távolságok, kockázatelemzés – és karantén.
Ennyit a mókusról. Is.
Istentiszteletet is online hallgatunk, az ablakban a monitor, áldás, békesség – és egy mókus! Nem csíkos, nem amerikai, teljesen magyar és vörös. Lehet, hogy kereső, és csak az istentiszteletre jött? Aha. Biztosan kereső, és a madáretetőre jött.
Ámulva nézi a családunk, ahogy a mókus beballag a kint felejtett madáretetőbe; fogyasztja, amit a cinkék és vörösbegyek meghagytak a télen, majd távozik. Hogy szolgáltatásainkkal elégedett volt, azt egy hét múlva tudjuk meg, amikor újra jön. Aztán egyre gyakrabban jelentkezik; mi is egyre izgatottabban várjuk. Három hét múlva, mikor őkelme mindennapos vendég, ki merem jelenteni, hogy kapcsolatunkat bizonyos értelemben tulajdoni viszonnyá érlelte.
Nagyon úgy fest, hogy mégis lett egy saját mókusunk. Neve van, meghatározott helyrajzi számon fogyasztja a reggelijét – közben az maradt, aki volt.
A szerzőről
