Egyik nap olyan lenne, mint a másik, ha nem volnának ünnepek. De – hála Istennek – vannak. Ezeken a napokon megállhatunk megpihenni, meglátni az örömöket, átadni és elfogadni az ajándékokat, időt tölteni Istennel és családtagjainkkal, szeretteinkkel. Legalábbis jelenlegi életemben még mindez együtt jelentheti az ünnepet. De sok baráttal, ismerőssel beszélgettem, akiknek már néhány dolog nem lesz benne a karácsonyukban.
Julcsi barátnőm idén özvegyült meg, a férje már nem fog vele ünnepelni decemberben. Maximum a sírjához mehet ki. Ildi gyerekei külföldön vállaltak munkát, minimális esélyük van a találkozásra. Péter tűzoltó, és az ügyeleti rendet éppen úgy osztották be, hogy karácsonykor munkanapja lesz. Andiék tartalékai erősen megfogyatkoztak a home office idején, egyikőjüknek meg is szűnt a munkahelye, ajándékra nemigen futja majd ebben az évben. Néhány ismerősünknek be is kellett zárnia a vállalkozását, vagy más kereseti forrás után nézni az eddigiek mellé.
Van, ahol betegség keseríti meg a mindennapokat, és ró nehéz terheket a családokra. Fáradtabb, riadtabb az ember, hiszen tehetetlensége elbátortalanítja. A beteg ingerlékenyebb, a kapcsolatok törékenyebbek ilyenkor. Más az ünnep is.
Máshol a kiadásokat kell visszafogottabbá tenni, a kevesebbet kell okosan beosztani. Talán nem lesznek különleges ételek az asztalon, szerényebb lesz az ajándék. Lehet, hogy még a lakás hőmérsékletéből is alacsonyabbat engedhet meg magának egy-egy család.
Vagy ilyen-olyan okokból éppen kapcsolatok lazultak, esetleg szakadtak is meg. Az ember egy darabig próbálkozik a helyreállítással, de időnként nem jár sikerrel. Ünnepeken pedig különösen is fájdalmas a magány.
Mi minden kivonódhat az életünkből! Ha belegondol az ember, szinte csupasznak érzi magát. Sebezhető, törékeny, kiszolgáltatott teremtménynek.
Aztán ha jobban körülnézünk, mégis átjár az öröm. Elvehetők tőlünk csillogó csomagok, nagy találkozások és drága ajándékok, elhagyhat bennünket egészségünk, erőnk, biztosnak hitt megélhetésünk, megszakadhatnak kapcsolatok, de Istenünk hűsége és szeretete megmarad nekünk. Hiszen karácsonykor éppen ezt a lényeget, a legnagyobb ajándékot kaptuk meg. Isten közel jött hozzánk, mellénk szegődött. A kivonás végeredménye mégsem nulla. A szeretet megmarad – örökké.
