Veszélyes kihívások, őrült csínytevések
Kukoricakihívás: fúrószárra húzott kukoricacsövet megenni bekapcsolt fúróval – az eredmény: kitört fogak, szétroncsolt állkapocs. Forró vízzel leöntés – súlyos, életveszélyes égési sérülések. Autó tetején „szörfözés” – csonttörések, agyrázkódás, zúzódások. Napjaink – jellemzően Amerikából érkező – kihívásai tizenéveseknek, amelyeknek feltöltött videóit viszont gyermekeink előbb fogják látni, mint mi, felnőttek. A kérdés az, kik, mikor és miért kapnak kedvet a kipróbáláshoz. Dr. Jeanné Loós Anita klinikai szakpszichológust, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának szakemberét kérdeztük, ő mivel találkozott már munkája során.
Beszélgetésünk elején ugyan siet megnyugtatni: ilyen esetekről itthon még nem hallott, a beszélgetés végére azonban mégsem érzem, hogy nyugodtan hátradőlhetnénk mi, szülők, pedagógusok, hiszen az itthon tapasztalt „csínytevések” sem járnak kevesebb veszéllyel. Azzal viszont a szakember is gyakran találkozik, hogy a felnőttek az esetek többségében váltig állítják: az ő gyerekük soha nem csinálna ilyesmit. Bizony nem könnyű szembesülni a valóssággal, amikor telefonhívás érkezik a rendőrségtől…
Így volt ezzel az az anyuka is, aki a Bethesda-kórház videójában beszélt arról, milyen volt, amikor a rendőrök becsöngettek hozzájuk a hírrel, hogy a legidősebb gyermeke felmászott egy vonat tetejére, és a magasfeszültség ívet húzva átment rajta. A társai emelték le a vonatról, és hívtak segítséget. Ő ugyan viszonylag szerencsésen megúszta, testének „csupán” negyven százaléka égett meg, és a létfontosságú szervei sem sérültek, de ennek az ostoba ötletnek a nyomai egész életében láthatók maradnak rajta. „Egyre gyakoribbak azok a balesetek, ahol a kamaszok egy szelfi kedvéért másznak fel a vonat tetejére. Évente hat-nyolc, vonattetőn megégett fiatal életéért küzdenek hosszú időn át szakorvosaink. A gyerekek nem veszik komolyan, hogy a magasfeszültségnek még a közelébe is tilos menni. Még úgy is bármikor érheti áramütés őket, ha nem nyúlnak a vezetékhez! Ha túlélik is a balesetet, sokszor végtagamputáció, életre szóló hegek emlékeztetnek a kalandra. Épp ezért indítottunk kommunikációs kampányt ezeket az érintett fiatalokat bevonva, hogy segítsenek elérni a korosztályukat, felhívva a figyelmüket a veszélyekre” – teszi hozzá Tamásné Bese Nóra, a Bethesda Gyermekkórház kommunikációs vezetője.
Bátorságpróba és figyelemhiány
Ezeknek a kihívásoknak, csínytevéseknek a hátterében az áll, hogy (kis)kamaszkorban a gyerekek sokszor összefognak a felnőttek világa ellen, be akarják bizonyítani maguknak és egymásnak, hogy milyen bátrak, vagy épp közös cinkossággal erősítik a csoporttagok közötti összetartást. Ahogyan dr. Jeanné Loós Anita klinikai szakpszichológus kiemeli, a tizenkét-tizenhárom éves korosztály az egyik legveszélyeztetettebb, mert ilyenkorra kezd kialakulni a kortárs normához való igazodás, azaz a csoport véleménye, az annak való megfelelés mérvadóbbá kezd válni a szülők, pedagógusok által képviselt értékrendszerhez képest. Ebben az életkorban viszont még nem tudnak megfelelően mérlegelni a gyerekek, így könnyen kipróbálnak olyasmit is, ami veszélyes.
A legfőbb problémát abban látja szakértőnk, hogy a gyerekekre nem jut elég figyelem. „Hogyan kerülhet kórházba egy tizenkét éves gyerek magas vérnyomással, szédüléssel energiaital-fogyasztás miatt? Hogyan juthatnak hozzá például vodkához kiskamaszok, és hogy nem tűnik fel senkinek az alkoholfogyasztásuk? Mit keresnek ekkora gyerekek autópályák mellett vagy a felüljárókon, hogy megdobáljanak autókat, vonatokat, akár halált is okozva ezzel? Hogyan kerülhetnek életveszélybe a Kék bálna, Momó vagy legközelebb majd más nevű, de hasonlóan felépített alkalmazás használatával olyanok, akik egyébként nem akarnának öngyilkosok lenni?” – sorolja az általa leggyakrabban látott helyzeteket. Majd hozzáteszi: az alkoholfogyasztás esetében az egyik fő ok – bármennyire fájó is – az otthon megfigyelt problémamegoldási stratégia. Ha a szülőknél ennek része az ivás, a kiskamasz is ezt a mintát fogja követni, azaz az italhoz fog fordulni, ha iskolai kudarcok érik, ha szorong, vagy ha bántalmazzák.
Az ügyességi típusú kihívások egyik fő mozgatórugója pedig a sikertelenség: ha egy gyerek sem a tanulásban, sem a sportban nem tud sikereket elérni, megpróbálja máshol megszerezni. Hídról leugrálás, vonat tetejére mászás és hasonló „vitézségek” régen is voltak, nem kellett hozzá sem szelfi, sem „élőzés” – igaz, így viszont egyszerre még több ember elismerését ki lehet vívni lájkok formájában. A pszichológus nem győzi hangsúlyozni a sport fontosságát, hiszen sikerélményt ad, segít feldolgozni a stresszt, és levezeti a fölösleges energiákat. Mindegy, mit, csak sportoljon, és lelje benne örömét a gyerek! – tanácsolja dr. Jeanné Loós Anita.
Azt is jó tudnunk, hogy vannak eleve impulzívabb, ingerkereső gyerekek, akiknek „kell az adrenalin”, ők még veszélyeztetettebbek a többieknél. Ha ehhez még kudarcok is társulnak, vagy szülői elhanyagolás, szinte biztos az út a kórházba. Ugyanez a figyelemhiány kovácsolja össze a bandatagokat is, sokszor még abban az esetben is, ha valamelyik tagot kihasználják, bántalmazzák a többiek: „A negatív törődés is törődés, jobb, mint a semmi” – magyarázza a szakember. Erre építenek azok a „játékok” is, amelyek végül öngyilkosságba hajszolják a gyerekeket: fokozatosan adagolják nekik az egyre keményebb végrehajtandó feladatokat, amelyek után mindig megdicsérik őket, és biztosítják őket arról, hogy „közénk tartozol”.
Mielőtt késő lenne
De hogyan lehet észrevenni a gondokat, lehetőleg még a kezdeti stádiumban?
A pszichológus kiemeli a szülő–gyermek közötti bizalom fontosságát, amelynek már a gyermek első életévében ki kellene alakulnia. Öt-hat éves korra a kisgyermek kezdi magáévá tenni a szülei értékrendjét, a pozitív és negatív megküzdési stratégiákkal együtt. Tehát mire tíz-tizenkét éves korára önállósodni kezd, már van egy – jó esetben szilárd – alapja az életének. Persze ilyenkor is adódhat olyan váratlan élethelyzet akár otthon, akár az iskolában, amely egy időre megingatja ezt.
A megelőzésben fontos szerepük van már az óvodapedagógusoknak: a részképességzavarokat ugyanis mielőbb ki kell szűrni, nehogy rejtve maradva később tanulási nehézségekhez és magatartásproblémákhoz vezessenek. Gyakori jelenség, hogy a tanulásban gyenge, kudarcokat megélő gyermek az osztály bohóca vagy vagánya lesz, keresve, amiben ő is jó, amiben elismerik a többiek. Ezért a pozícióért aztán nagy árat fizethet…
Nélkülözhetetlen, hogy mind a szülők, mind a pedagógusok észrevegyék az árulkodó jeleket. Szükség esetén ne habozzanak segítséget kérni! „A mi dolgunk, hogy hálót fonjunk a gyerekek köré, és ha baj lenne, megtartsuk őket, együtt, egymással együttműködve” – hangsúlyozza dr. Jeanné Loós Anita. Fel kell tudni ismerni például a pszichoszomatikus jeleket: a fejfájás, hasfájás nagyon komoly pszichés okokat is rejthet. Az alvás- és evészavar is mindig gyanús; azt jelzi, hogy valami nincs rendben a gyerekkel. A viselkedési zavarokon is túl kell látni, és meg kell keresni az okát annak, hogy miért is lett „rossz” egy gyerek, mi állhat a hátterében. Az osztályfőnököknek is óriási a felelősségük, hogy átlássák egy osztály kapcsolati hálóját, és időben észrevegyék, ha valaki a perifériára szorult, vagy bántalmazói kapcsolatba került.
Végül a szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy kisgyerekek semmiképpen se kószáljanak egyedül vagy bandában az utcán, főleg Budapesten! A gázolásos balesetek nagy része abból fakad, hogy ekkor még nem tudnak eléggé figyelni, főleg a csoportnyomás hatása alatt.
Egy szó, mint száz: nem tehetjük meg, hogy nem figyelünk eléggé mind a saját gyermekeinkre, mind pedig a tágabb környezetünkben lévőkre. Ha pedig valami problémát látunk, ne szégyelljünk segítséget kérni – mielőtt még a kórház lenne az úti cél.
A cikk a Family magazin 2019/3. lapszámában jelent meg.
A szerzőről
