Nem szeretem, ha egy könyvnek nem értem a címét, így némi gyanakvással vettem a kezembe az elegáns türkizkék kötetet. De amint kiderült, hogy mit is jelent a „reziliencia” szó, rögtön kíváncsi lettem rá. A reziliencia ugyanis nem más, mint „lelki ellenálló képesség”, amelyet ha fejlesztünk magunkban, teherbíróbbá válhatunk az élet viharaival szemben, sőt örömtelibbek, kiegyensúlyozottak lehetünk. Úgy is mondhatnánk: segítségével megtanulhatjuk, hogyan lehet életünk a halál előtt.
Nemrég orvoshoz kényszerültem menni. A váróterem elhanyagoltsága már megadta az alaphangulatot, úgy éreztem, semmi értelme sincs annak, hogy ide jöttem. Amikor végre bejutottam a rendelőbe, a doktor hanyag mozdulattal félredobta a beutalómat, amelyen minden előzetes vizsgálati adat szerepelt, aztán önfeledt telefonálásba kezdett. Itt-ott közben meg-megkérdezett ezt-azt tőlem. Egyre inkább gyanakodva figyeltem a rendelés e különös menetét. Lassan szóban is elmondtam, ami leírva ott állt a papíromon, aztán meghallgattam, hogy sajnos pillanatnyilag egyáltalán nincs ideje velem foglalkozni. Ha meggyógyulok addig, akkor jó, ha nem, keressem fel újra ősszel. Talán addigra nem lesz ennyi egyéb dolga. Leforrázva hagytam el a rendelőt. Éppen indultam volna haza, amikor utánam lépett az egyik asszisztens. „Keresse meg X. Y. doktort – súgta biztatóan. – Az segíteni fog, higgye el.” Majd még – mintegy önmagának – hozzátette: „Annak még csillog a szeme.”
„Annak még csillog a szeme” – ezt forgattam magamban, míg rátaláltam a tiszta, igényes rendelőre, ahol aztán valóban segíteni tudtak rajtam.
A mondat hatására felsejlett még bennem néhány kedves arc. Tanáraim, akiktől a szakmai tudásnál sokkal többet kaptam: lelkesedést, nyitottságot, figyelmet, önbizalmat, életbátorságot. Eszembe jutott édesapám képe, miközben elmélyülten mosógépet szerel. A lányom, akinek egy csöppet még a nyelve is kilóg az összpontosítástól, amikor rajzol – különben műszaki rajzot. Az autószerelőnk, aki mindig olyan izgatott, ha új hibás jármű érkezik. Hiába főnök, folyton felugrál a székéből, hogy „csak gyorsan meghallgassa a motor hangját”.
Mindig így szerettem volna élni: csillogó szemmel. Így nevelni a gyerekeket, így tanítani az iskolában, így készíteni a lekvárokat, így tartani a bibliaórát. Ahogyan magamnak megfogalmaztam: teljes odaadással, szabadon, örömmel, szeretettel. Talán mindenki így szeretné, mégis annyi a megfáradt, önmagát csak vonszolni tudó, mai szóval kiégett ember. Márpedig egy ilyen nagy megfáradás után hatalmas kihívás újra felállni. Hogyan lehetne mindezt megelőzni? Hogyan maradhatnánk a nehézségek és elakadások ellenére is csillogó szeműek?
A kötet szerzője, Paul Donders keresztény coach, tréner alaposan körbejárja a kiégés hátterében rejlő okokat és a megelőzés lehetőségeit. Átfogó képet ad az embert terhelő, életét ellehetetlenítő tényezőkről. Egyebek mellett szót ejt a múlt feltárásáról és a megbocsátásról, a képességeink felismeréséről és kamatoztatásáról, a problémamegoldó készség fejlesztéséről, az egészséges életmódról és az önfegyelemről, amelyek megedzhetnek bennünket a krízishelyzetekkel való szembenézés idejére. Megtanít arra, hogyan őrizhetjük meg a lelkesedést magunkban, valamint azt is elárulja, hogy mik azok az energiaforrásaink, amelyek a védelem falait építik bennünk.
Bárcsak minél többek kezébe kerülne ez a könyv – s így minél többen lennénk olyanok, akiknek még csillog a szemük!
Paul Ch. Donders: Reziliencia
2 560 Ft, Harmat Kiadó
A cikk a Family magazin 2019/3. lapszámában jelent meg.
