Pár héttel ezelőtt egy interjút hallgattam, melyben az egyik legsikeresebb fiatal magyar zenésszel beszélgettek. Látszólag tökéletes élete van; kiemelkedően tehetséges, befutott sztár, munkásságát és magánéletét több százezren követik a közösségi oldalakon. Ha ránézek, elsőre azt gondolhatnám, hogy ennek a srácnak aztán tényleg bejött az élet: fellépések, szponzorált autó, ajándék ruhák, híres barátok… Mesélt a sikereiről, a szerepléseiről, aztán a műsorvezető személyesebb vizekre evezett: „Látom, hogy milyen sokan csodálnak téged, de mondd csak, te szereted magadat?” A fiatal férfi egy pillanatra elgondolkodott, majd őszintén azt felelte, hogy nem. A híres zenész énjét szereti, de nem becsüli túl sokra önmagát, és nem is szereti különösebben.
Bár kissé sajnáltam ezt a fiatalembert, mégis örültem, hogy ilyen őszinte volt a nagy nyilvánosság előtt. Mai világunkban, ahol olyan sokat foglalkozunk azzal, hogy mit vegyünk fel, milyen képet osszunk meg a közösségi oldalakon, és milyennek mutassuk magunkat, nagyon keveset törődünk azzal, hogy valójában hogyan érzünk önmagunkkal kapcsolatban. Nem valószínű, hogy régen sokkal boldogabbak lettek volna az emberek, de kutatások bizonyítják: a mai fiataloknál szorongóbb, magányosabb generáció eddig nemigen létezett. Ebben a nagyon hangos, instant világban nem jut időnk arra, hogy elcsendesedjünk, valódi párbeszédet folytassunk önmagunkkal, és megismerjük a személyiségünket, jellemünket. Nem tesszük fel azokat a fontos kérdéseket, amelyeknek a megválaszolásával talán közelebb kerülnénk magunkhoz, sikeresebbek és elégedettebbek lehetnénk.
Miért fontos a pozitív énkép?
Az életünk szinte minden területére kihat, hogy miként vélekedünk önmagunkról. Meghatározza a munkahelyi teljesítményünket, a kritikákhoz vagy az élet nehézségeihez való hozzáállásunkat, a kapcsolati működésünket és akár a pénzügyi döntéseinket is.
Ha pozitív az énképünk, akkor
- jó eséllyel pályázzuk meg álmaink állását, hiszen bízunk a tudásunkban, és meg vagyunk győződve arról, hogy nagy célok elérésére vagyunk képesek.
- kevésbé valószínű, hogy méltatlan párkapcsolatban élünk egy olyan társsal, aki verbálisan vagy akár fizikailag bántalmaz minket, mivel mindketten alapvető értéknek tekintjük egymás tiszteletét és megbecsülését.
- jobban viseljük az élet kihívásait, ugyanis bízunk abban, hogy a nehézségekben is megfelelően helyt tudunk állni, és a legjobbat tudjuk kihozni e helyzetekből.
- tudatosabban bánunk az anyagiakkal is, mivel nem a megszerzett javainktól – az otthonunktól, a márkás ruhánktól, autónktól, a luxusóránktól, a drága utazásoktól és vacsoráktól – tesszük függővé az értékünket. Igen elgondolkodtató az a megállapítás, amelyet az egyik, a témával foglalkozó szakirodalomban olvashatunk: „A nyugati világ lakói a legegyszerűbben és a leggyorsabban úgy erősítik az önképüket, hogy ruhát vásárolnak maguknak. Vajon létezne-e a divat, ha az embereknek nem volnának önbecsülési problémáik?”
Így fejleszthetjük
Sokan azt hiszik, hogy önmagunkon nem lehet változtatni, így újra és újra azokat a sémákat, helyzeteket ismétlik, amelyek megerősítik a hiedelmeiket, s ezzel egy ördögi kört indítanak be. Azt mondogatják, hogy „nekem úgysem fog összejönni”, vagy hogy „engem nem szeret senki”, pedig az önértékelésünk egész életünkön át formálható: a különböző élethelyzetek hatására képes fejlődni – vagy éppen visszafejlődni is.
Ha szeretnénk fejleszteni az önbecsülésünket, akkor a következőket tehetjük:
- Kezdjük el megfigyelni magunkat, hogy miképp viselkedünk vagy érzünk bizonyos helyzetekben. Ezeket tudatosítsuk magunkban, akár vezessünk naplót arról, hogy egyes napokon mikre lettünk figyelmesek.
- Írjunk listát a jó és a kevésbé szeretett tulajdonságainkról, ugyanis nemcsak az a fontos, hogy szeretettel forduljunk magunk felé, hanem az is, hogy reálisan lássuk magunkat a hibáinkkal, sebzettségeinkkel együtt.
- Legyünk őszinték, és fogadjuk el, hogy jelenlegi állapotunkban egy adott módon viselkedtünk vagy éreztünk, ám fontos, hogy tudjuk: ebből az állapotból igenis tovább lehet majd fejlődni.
- Tűzzünk ki kicsi, elérhető célokat magunk elé, és reflektáljunk a változásokra.
Sokat segíthet ebben a folyamatban, ha szakemberhez (pszichológushoz, lelkigondozóhoz, coachhoz) fordulunk akár csak pár alkalom erejéig, de elkezdhetünk egy hosszabb egyéni terápiát vagy csoportos foglalkozást is. Mindenképpen érdemes foglalkoznunk az önbecsülés kérdésével, hiszen nem telik el úgy nap, hogy bizonyos élethelyzetekben meg ne mutatkozna az önmagunkhoz való viszonyunk. Bánjunk jól magunkkal, hogy aztán a kapcsolatainkból is ezt várhassuk, és mi is szeretettel tudjunk fordulni a környezetünk felé!
„A valóságnak megfelelő énkép drága kincs. Előfeltétele annak, hogy az ember teljes szívvel hasznos és termékeny életet tudjon élni. A helyes énkép felkészíti az ember értelmét arra, hogy tisztán gondolkodjék, és hogy képességeinek a legjavát adja. Lehetővé teszi, hogy konkrét célokra összpontosítson, és arra készteti, hogy az éppen aktuális feladat mellett teljes mértékben elkötelezze magát.
A valóságtól elrugaszkodott énkép óriási hátrány. Ugyanis ebben az esetben hiányzik az alap ahhoz, hogy az ember átadhassa magát annak, amivel foglalkozni kíván. Az ilyen ember agyában a különböző erőket semmi sem tartja össze, következésképp a belső egység sem tud megvalósulni. A bizonyítás kínzó kényszere gyötri, hogy elnyerje mások tetszését, elfogadtassa önmagát.
A helytelen énképpel rendelkező emberek rengeteg figyelmet, időt és energiát pazarolnak arra, hogy minden egyes helyzetben megalapozzák énidentitásukat, ahelyett hogy egy állandó alap birtokában átadnák magukat a helyzet állította követelményeknek. Vannak emberek, akik olyan sokat aggódnak amiatt, hogy ők tulajdonképpen haszontalan senkik egy olyan világban, ahol mindenki többé-kevésbé stabil »valakinek« tűnik, hogy szinte képtelenek egy-egy feladat megoldásának odaszentelni magukat. Mivel szüntelenül szoronganak az esetleges kudarcok, a visszautasítás és a megaláztatás miatt, nincs egy nyugodt percük, s képtelenek arra, hogy élvezzék munkájuk gyümölcsét, vagy bízzanak az élet jóságában.”
(Maurice E. Wagner amerikai pasztorálpszichológus)
Megjelent a Family magazin 2020/1. számában.
