„A magány gyilkos, és egyre terjed. Magyarországon a felnőtt lakosság egyötödének nincs barátja” – állítja egy pár éves kutatás alapján Albert Fruzsina szociológus. De meghatározható-e egyértelműen a barátság fogalma? Mitől függ, hogy kinek hány barátja van? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet egyetemi tanárával, a Társadalomtudományi Kutatóintézet Szociológiai Intézetének professzorával.
A barátságkutatás viszonylag fiatal területe a szociológiának. A köztudatban leginkább az Ön, illetve Dávid Beáta neve kapcsolódik hozzá hazánkban.
Magyarországon a nyolcvanas években folytak először szociológiai kutatások a barátságról. Mi egy PhD-program keretében nem egészen tíz év múlva kezdtük el vizsgálni ezt a kapcsolattípust, amely a modern, individualista társadalmakban egyre nagyobb szerepet kap, ugyanakkor máig alulkutatott területnek számít.
A szociológia hogyan határozza meg a barátság fogalmát?
Mindenképpen önkéntes választáson alapuló személyes kapcsolat, de nem egyszerű definiálni, hiszen mindenki fejében él valamilyen kép róla. A szociológiát azonban a mintázatok, a sémák érdeklik: az az általánosított kép, amelyet barátságsémának is nevezhetünk. Ez több elemből is áll, és ezek folyton mozgásban vannak: nemenként, korosztályonként, iskolai végzettséget nézve vagy akár egy-egy élettörténeten belül is változnak, így maga a fogalom sem állandó.
Például a nemek tekintetében kirajzolódik egy jól látható különbség: míg a férfiak elsődlegesen a közös tevékenységekben, addig a nők az érzelmi támogatásban látják a barátság lényegét. A 2015–18-as adatok azonban azt mutatják, hogy homogenizálódik a fogalom. Korábban a barátok számát tekintve jelentős különbségek voltak a férfiak és nők között, ám ezek már eltűnőben vannak: manapság az emberek többségének egy–négy barátja van. Jelenleg a kapcsolattípus leggyakrabban említett elemei az intimitás, az őszinteség, a támogatás és a bizalom.
Család vagy barát?
Mitől függ, hogy kinek hány barátja van?
„Madarat tolláról, embert barátjáról” – tartja a mondás, a hasonlóság ugyanis fontos eleme ennek a kapcsolattípusnak. S hol találunk hasonló emberekre? Ahol időt töltünk, ahol tanulunk, dolgozunk, ahol élünk. A nyolcvanas években a magyaroknak más népekhez képest kevesebb barátjuk volt, és ők is főként a munkahelyi környezetükből kerültek ki. Sok időt töltöttek a munkahelyükön, a szabad idejük is oda kötődött, a kapcsolati tőkéjüket is onnan nyerték az érvényesüléshez. A nyolcvanas-kilencvenes években a személyes kapcsolati hálóban még a család játszott kitüntetett szerepet, különösen a nők esetében. Amikor ugyanis a kutatók arra kérdeztek rá, hogy kiket tekintenek a bizalmasuknak, a férfiak a feleségüket, a nők az anyjukat és a lánytestvérüket jelölték meg elsőként. Ma már az emberek több barátot említenek a bizalmasaik között, mint családtagot; a férfiakra még inkább igaz, hogy ezen a téren rohamosan csökkent a családtagok szerepe. Azt is megállapíthatjuk, hogy a magasabb iskolai végzettség, társadalmi státus vagy jövedelem és az erősebb munkaerőpiaci pozíció több barátsággal jár. Az életkor előrehaladtával csökken a barátok száma is.
Vélhetően az, hogy a barátok megjelentek a bizalmasok között, pozitív tendenciának számít, ugyanakkor a család szerepének gyengülése nem túl jó fejlemény. Miként látja ezt a szociológus?
Sajnos a barátságok növekvő aránya egyben azt is jelenti, hogy a családtagok kiszorulnak a bizalmasok közül. Ez a családi kapcsolatok lazulásának, sérülékenységének is a következménye. Ma minden második házasság felbomlik, s ezzel együtt a régi családi kötelékek is gyakran szétroncsolódnak a gyermekek körül. A fogyasztói szemlélet uralja a társadalmat, ami nem tesz jót a szoros emberi kapcsolatoknak. És ne felejtsük el, hogy a barátot nélkülözők száma folyamatosan magas Magyarországon. Az életkor emelkedésével természetes, hogy csökken a barátok száma, ugyanakkor a jellemzően legtöbb baráttal rendelkező fiatalok körében is kitapintható a magányosak csoportja. (Nem tévesztendő össze azokkal, akik egyedül élnek!) Márpedig a magányosság óriási egészségügyi rizikófaktor. Megbetegíti a testet és a lelket. Egyértelműen elősegíti például a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását. A kapcsolódás, illetve a környezetünk tagjaitól származó támogatás elérhetőségének tudata viszont növeli a túlélési esélyeket.
Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy ez az elmagányosodási folyamat megforduljon?
Társadalomkutatóként úgy vélem, hogy sok olyan szolgáltatást kellene elérhetővé tenni, amely segítené a szülőket, a házaspárokat a kapcsolati problémájuk megoldásában. Ingyenes tréningekre, tanácsadásra lenne szükség, a pszichológusok és más segítő szakmák presztízsének növelésére, hogy bátrabban és időben forduljanak az emberek szakemberhez… A családi életre nevelést tágabban kellene értelmezni, a gyerekeknek meg lehetne tanítani, hogyan működjenek a különféle (baráti, iskolai stb.) viszonyrendszereikben. Ha ugyanis valaki jól tudja működtetni a családi kapcsolatait, akkor jól tudja működtetni a barátságait is.
Egyre több az egyedülálló nő az ötven év fölöttiek között, hetvenöt év felett pedig a nők háromnegyede egyedül él, míg a férfiak háromnegyede társsal. Erre a helyzetre fel kellene készíteni a nőket, hogy kevésbé fenyegesse őket az elmagányosodás veszélye: a partnerük elvesztése esetén is maradjanak támogató kapcsolataik akkor is, ha például a gyermekeik külföldön élnek. Azoknál, akik különféle betegségekkel küzdenek, jó lenne megtalálni a kortárs csoportokat a beteg köré, és az egészségügyi ellátásba bevonni a beteg családi és baráti kapcsolati tőkéjét is.
Küzdelem a kapcsolatokért
Mit gondol, hogyan lehet megtartani a barátságainkat?
A barátságok felbomlásáról nincs átfogó képünk, de a felmérésekből látjuk, hogy sokaknak okoz problémát, hogy miként ápolják a különféle kapcsolataikat. Ráadásul a média irreális elvárásokat sugall: hogy az igazi barát mindig jelen van, rendelkezésre áll, és mindezt magától, mintha nekünk szinte semmit sem kellene tennünk ezért. Ennek hatására egy illuzórikus kép alakul ki az emberekben, amelynek természetes következménye a csalódás.
Fontos látni, hogy egy kapcsolat fenntartása időt igényel, és ahogyan a házasságért, úgy a barátságért is tenni kell. Mindegyik komoly energiabefektetést kíván, nagyvonalúság, türelem kell hozzá. A kapcsolathálózataink az életünk során sokszor változnak, például egy olyan új élethelyzet is, mint egy kisbaba születése, felboríthatja a korábbi szimmetriát, és ennek következtében egyes emberek közelebb kerülnek egymáshoz, más kapcsolatok viszont meglazulnak, megszűnhetnek. Általában az, akinek nagyobb a családja, kevesebb erőforrást tud szánni a barátságaira, főleg akkor, ha még kicsik a gyerekei, ugyanakkor az adatok inkább azt mutatják, hogy a család hiányát csak részben lehet kompenzálni a barátokkal.
Az utóbbi időszakban a világjárvány nem kímélte a kapcsolatainkat sem. Végeztek felméréseket arról, hogy miként érintette a Covid a barátságokat?
Egyelőre a járvány első hullámáról vannak olyan adataink, amelyeket már elemeztünk. A barátságnak sem tett jót a pandémia, de a család szerepét erősítette: a legtöbb ember elsősorban a családjára számított ebben a krízishelyzetben. Ugyanakkor ez is kétélű jelenség, mert ezzel egyidejűleg megnőtt a válások száma, illetve gyakoribbá vált a párkapcsolati erőszak is. A személyes találkozások hiánya sokat gyengített a barátságokon. Ez az időszak tehát a kapcsolatok szakítópróbája is, ugyanakkor egyértelművé tette, hogy rettentően fontosak az emberi erőforrások, amelyeket óvni kell mind egyéni, mind társadalmi szinten.
Végül engedjen meg egy klasszikus kérdést: Ön szerint létezik férfi-nő barátság?
Azt gondolom, hogy lehet férfi és nő között is barátságról beszélni, de a kutatások szerint ebben a kapcsolatban mást keres a nő, és mást a férfi: a nő elsősorban a másik nem nézőpontjára kíváncsi, míg a férfi a magasabb intimitási fokot igényli benne. A fiatalok körében már nálunk is jól ismert fogalom lett a „barátság extrákkal”, vagyis hogy ha éppen egyik félnek sincs társa, akkor egymásnak lesznek a partnerei.
Mennyire tartja fontosnak a házaspárok közötti barátságot?
Érdekes kérdés, hogy a férj és a feleség kapcsolati hálózata mennyire ér össze. Érdemes összeérő kapcsolatrendszert építeni, mert a közös baráti kör általában erősíti a házasságot, krízis esetén segíti a párok együttmaradását.
Megjelent a Family 2022/1. számában.
A szerzőről
