A pszichológus tanácsai nem csak karanténra
Reményre és kipróbált bölcsességekre mindig szükségünk van, de talán most még inkább. Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus naponta „hazavihető” gondolatai a szokatlan kihívásokat rejtő időszakban nemcsak kitartásra, hanem fejlődésre, változtatásra, örömre és szeretetre is bátorítanak. Az alábbiakban a kötetben megjelent írások közül idézünk.
Hídtól hídig
Ha teret adunk lelkünknek, és ugyanakkor határt is húzunk neki, akkor egészen jól leszünk.
Életem egy nehéz szakaszában Békésszentandráson éltem, és Szarvason dolgoztam. A Szentandrás és Szarvas közötti utam hét kilométer volt, a szakasz mindkét oldalán egy-egy híddal. Ebben az időszakban nagyon sok fájdalom, nagyon sok gyász, harag, bizonytalanság tombolt a lelkemben, és nehéz volt teret találni annak, hol is adhatnám ezt ki úgy, hogy se otthon ne okozzak vele kárt, se a munkahelyemen ne terheljek vele embereket. Így hát kitaláltam, hogy amikor átérek a szentandrási hídon, akkor van néhány kilométerem arra, hogy kisírjam, kidühöngjem, kikeseregjem magam, majd amikor megláttam a szarvasi hidat, tudtam, hogy most már le kellene csitítanom a lelkemet, le kell nyugodnom, mert lassan beérek munkába, és ott nem szabad mindezzel terhelnem se a kollégákat, se a diákokat. Aztán hazafelé menet ugyanígy hídtól hídig kiadtam a lelkem minden bánatát, minden fájdalmát, ami épp belefért a hét kilométerbe.
Olyan időt élünk, amikor tele vagyunk veszteséggel, frusztrációval, bizonytalansággal, kétellyel és haraggal, mert a veszteség általában hozza a haragot is, a vádlást magam ellen és mások ellen, a világ ellen, Isten ellen, igazából mindenki ellen. Ez természetes, hiszen így próbáljuk feldolgozni küzdelmeinket, így próbálunk értelmet adni mindannak, ami velünk történik.
Szükséges, hogy találjunk valamilyen keretet ahhoz, hogy ezeket az érzelmeket szabadon kifejezzük. Talán egy naplóban, talán egy sarokban, ahol egy kicsit sírdogálunk, talán festegetésben, talán abban, hogy futunk egyet, talán abban, hogy valakit felhívunk, és megkérdezzük, hogy meghallgatna-e, mert jó lenne egy nagyot sírni, tombolni, dühöngeni, panaszkodni valakinek. Ez így teljesen egészséges. Nyugodtan szellőztessük ki a lelkünket, de fontos, hogy hídtól hídig tegyük. Tudnunk kell egy ponton határt szabni a saját fájdalmunknak, saját haragunknak, még a bizonytalanságunknak és a kérdéseinknek is. Ha teret adunk lelkünknek, és határt is húzunk neki, akkor egészen jól leszünk. Hídtól hídig. Engedélyezve érzelmeinket, engedélyezve a bennünk lévő küzdelmeinket, mégis bölcsen, józanul, korlátok között. Hídtól hídig.
Tapolyai Emőke: Gondolatok elvitelre
A pszichológus tanácsai nem csak karanténra
Harmat Kiadó, 2020
(ára: 2500 Ft helyett 2000 Ft)
A szerzőről
